Téma
Gyász idézetek
-
Lassú kortyokban nyelném újra és újra drága lényed mámorító közelséged soha meg nem unnám veled a létezés szégyenét elviselni megtanulnám de fogytán már időnk otthonunk és vesztőhelyünk ez a sivár kietlen terep ne sírj te gyönyörûséges ne fordítsd el a fejed öleljük inkább át egymást vacogva hideglelősen ameddig csak lehet.
-
Soha nem tûnt fel, mielőtt az élete szétesett, hogy milyen kínos dolog a bánat, milyen kényelmetlen mindenkinek kapcsolatba kerülnie a gyászolóval. Eleinte tudomásul vették a dolgot, tiszteletben tartották, és alkalmazkodtak hozzá. Ám egy idő után tehertétellé vált számukra, a beszélgetésben, a nevetésben, a mindennapi életvitelben. Túl akartak lépni rajta, hogy a saját dolgukkal törődhessenek, de nini, ott volt az ember a lábuk alatt, elzárta az utat, maga mögött vonszolva a halott gyermeke holttestét. Paula Hawkins
-
Ha az ember azon gondolkodik, hol rontotta el, vagy pontosabban: hol került vakvágányra az élete, az arra hasonlít, amikor egy hagymát hámozunk. Mindig egy újabb réteggel, egy újabb hibával szembesülünk, előkerül egy múltbéli fájó emlék, amely egy másikhoz vezet, majd az is egy régebbihez, miközben az ember a végső igazságot, a megoldást keresi. Nicholas Sparks
-
Sajnálom, de valamit még mondanom kell és csak pár pillanatom maradt. Sajnálok mindent, amit nem adhatok meg. (...) Nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam megöregedni. Két vén trotty azon kuncog, hogyan hullik szét a testük. Együtt maradni, mint a képen a tónál. Ott van a mi mennyországunk. Sok minden hiányzik: könyvek, álmok, csókok és viták. Köszönök mindent! Köszönöm a kedvességed, köszönöm a gyerekeket! (...) Köszönöm, hogy mindig büszke lehettem rá, hogy veled vagyok! A bátorságot, a szelídséget, a tekintetedet, és hogy mindig meg akartalak érinteni! Te voltál az életem. És bocsáss meg minden kudarcomért!
-
Nemcsak a bánatot, az örömöt sem tudja elviselni az ember egyedül. Ha valami bánt, azért mondom el, megértsenek, vagy segítsenek, legyen könnyebb egy fájó gondolat. Ha örömöm van, szeretném elmondani azt is, mert nem igazi öröm, ha csak az enyém, ha titokban tartom, ha más nem örülhet neki. A legnagyobb bánat ott kezdődik, ha örömünknek senki sem örül. Elekes Ferenc