Gyász idézetek

Nem a hiány okoz fájdalmat. Hanem az érzelem, a szeretet. Ha nem létezne érzelem, nem létezne szeretet, akkor a veszteség nem járna fájdalommal. Alapjában jó és szép a hiány okozta fájdalom is, mert abból ered, ami értelmet ad az életnek. Carlo Rovelli

Belehalhatok a bánatba, sírhatok a nehézségeken, átkozhatom szerencsétlen sorsomat. Csinálhatok magamnak poklot itt, a Földön. Vagy felállhatok, építkezhetek a fájdalomból, kereshetek vigaszt, örömöt. Én döntöm el, mit teszek.

Más dolog a gyász, és megint más az eleven élet. Nem gyászol kevésbé az sem, aki közben azért látja és tudomásul veszi az élet valóságát. Erich Maria Remarque

Mindig fájdalmas magunk nélkül látni az életet, és nem azért, mert jó vagy rossz, hanem mert megy tovább. Ugyanúgy megy tovább.

Bármilyen választékos vagy bensőséges is egy esküvő, bonyolult érzések árját hozza felszínre. Elveszett szerelmek, viszonzatlan érzelmek és a szerelem, megbánás és csalódások széles skálája söpör végig rajtunk, és dúlja fel a lelki nyugalmunkat. Dorothea Benton Frank

Hosszú az út visszatalálni a való életbe, mikor a halál kihúzza alólunk a szőnyeget. A gyász olyan, mint egy vadállat, olyan messzire vonszol ki minket a sötétbe, hogy azt hisszük, többé nem találunk vissza. Soha többé nem nevetünk. Annyira fáj, hogy az ember nem is tudja, elmúlik-e valaha, vagy csak megszokjuk. Fredrik Backman

Az ember, ha kedves barátaitól búcsúzik, a búcsúzás percében zálogul mindig otthagy a szívéből egy darabkát. Ezért a darabkáért pedig vissza akar térni. Berkesi András

Az élet olyan szomorú. Annyira szomorú, mégis mindannyian benne vagyunk. Benne akarunk lenni. Ragaszkodunk hozzá; mind azt keressük, ami vigaszt nyújt nekünk. Hanya Yanagihara

Időtartamban egy válást feldolgozni 1-3 év, de intenzitásában lehet nehezebb, mint egy haláleseti gyász, mert egy olyan embert gyászolunk el, aki él, és folyamatos interakciók várhatók, főleg ha még gyerek is van. Ami a legfontosabb, hogy szeretetvesztést él át mindkét fél, és ez halálesetnél nem jelentkezik. Önmagunk szerethetősége vész el az által, hogy egy számunkra nagyon fontos személynek nem vagyunk többé fontosak. Folyamatosan tanúi vagyunk a másik életének, férjhez megy, megnősül, boldog nélkülünk, ez felfoghatatlan annak, akinek még fáj.

Valakire van szükséged, akivel a győzedelmeidet ünnepelheted, és akivel gyászolsz. Kell valaki, aki megbocsát. Valaki, aki ott van melletted, kérdés nélkül, aki veled marad minden váratlan és nehéz helyzetben, amit eléd sodor az élet.

Furcsa, mennyire pontosan fel tudjuk idézni azt a pillanatot, amikor valakit utoljára látunk, hogy milyen végzetesen bevésődik minden apró gesztus és mozdulat. Talán mert amikor bekövetkezik egy tragédia, akkor kutatunk az emlékezetünkben, hogy megtaláljuk azt a pillanatot. Az utolsót.

A halál mindig fájdalmas, felkavaró és megdöbbentő, még akkor is, ha számítunk rá, akkor is, ha tudjuk, hogy mindenki számára a legjobb megoldást kínálja a gyötrelmek megrövidítésével. És akkor is, ha tudjuk, hogy a halál nem egyéb, mint változás a lét forgatagában. Születünk és elmegyünk.

Egy csata elvesztése vagy bárminek az elvesztése, amit a tulajdonunknak vélünk, szomorú pillanatokat okoz. De amikor elmúlnak ezek a pillanatok, felfedezzük magunkban az ismeretlen erőt, amely meglep minket és tiszteletet ébreszt önmagunk iránt. Paulo Coelho

A szívfájdalom olyan, mint egy lassított autóbaleset, amit Mozart gyászmiséje kísér. Olyan íze van, mint a temető mocskának. Olyan a szaga, mint az elégett virágoknak. Olyan érzés, mint a kegyetlen erőszak.

Végigjárni az emlékek kálváriáját fájdalmas. Mint meggyászolni valakit, akit szerettünk és elvesztettünk. Még akkor is, ha közben rádöbbenünk, sokszor gyûlöltük az illetőt. De néha, miközben egykori önmagad homályos képeit vizsgálod válaszok után kutatva, előugrik az igazság, és jól fenéken billent.

S helyet cserél bennünk a fájdalom; És folyni látom, majd ha már késő lesz, A megbánásnak könnyét arcodon. Vajda János

A gyász minden formája fájó.

Az életben vannak fények és vannak árnyak: a derûs napok közé gyakran civódás és bánat vegyül. Mario Soldati

Hihetetlenül nagy feladat túlélni egy szerettünket, megbocsátani magunknak, hogy ő elment, és ezt a kapcsolatot úgy átalakítani, hogy a mi életünk már ne az ő halálának árnyékában teljen.

A gyász után el kell jönni a derûnek és a megbocsátásnak. Borbély Szilárd