Gyász idézetek

Gyász szereti szívünket, Gond szereti lelkünket, Az élet lám csak büntet, Halál szeret bennünket. Szép Ernő

Az évek múlásával megtapasztaljuk, hogy sokszor közelebb áll hozzánk egy elvesztett szerettünk - apánk, anyánk, barátunk - , mint az, aki a közelünkben él a jelenben. Az elvesztettel akár egy életen át beszélgetünk, visszaidézzük az emlékét, nem csak azért, hogy gyászoljuk, hanem hogy az élete tanulságaiból bátorítást, gondolatokat merítsünk a saját életünkre vonatkozóan. Alakja változik az emlékezetünkben, a hozzáfûződő kapcsolatunk elmélyül, és olyan dolgokra is felfigyelünk, amelyekre az életében addig még nem. Jelenits István

Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk. Aki szenved - magányos. És aki magányos - szenved.

Nem mindig rossz dolog elveszni. Néha muszáj elvesznünk, hogy megtaláljuk egymást, és néha csak azért találjuk meg egymást, hogy újra teljesen elvesszünk.

Hogy mi a bánat? Egy hajó A remény holt vizében.

Szinte mindenkit ért már valamilyen szörnyû veszteség. Néha több is, mint egy. Sokan veszítették el legkedvesebb szeretteiket, de nézd csak, megbirkóznak vele. Egyik lábukat teszik a másik elé. Néhányan még mosolyognak is. Meg lehet ezt csinálni.

Nincsen boldogság a földön (...), az emberek jönnek, mennek, közelednek, távolodnak, örömet várnak, és szomorúságot találnak. A feleség elhagyja férjét, azután rohan utána, mire a férj rohan, menekül előle. Akiket a sors összehoz, később durván elszakítja egymástól, és hiába akarnak ismét egyesülni, kérlelhetetlenül közéjük áll. G. Hajnóczy Rózsa

A fájdalomban leljük meg az élet értelmét, és a születéssel veszítjük el kegyelmünket.

Mi vész el, amikor átlépünk egy országhatárt? Mintha minden pillanat kettéválna: búsulunk a hátrahagyott dolgokért, de izgatottan lessük, milyen újdonságok várnak ránk odaát.

Társad a bajban, rosszban és jóban, Magányodban, mélypontodban, Napfényben, sárban, örömben, gyászban, Szép napokban, vesztes harcban.

Amikor (...) még itt volt közöttünk, örült, ha a nevetésed hallotta, és tudta, hogy örülsz az élet kellemes oldalainak. (...) Most, hogy eltávozott, bizonyosan azt szeretné, ha ez továbbra is így lenne. Nem zárkózhatunk el a természet gyógyító ereje elől. De megértem az érzéseidet. Ezen valamennyien átesünk. Gyûlöletesnek érezzük a gondolatát is, hogy örömünk leljük valamiben, ha az, akit szerettünk, nincs már itt, hogy megossza velünk, és szinte azt hisszük, elárultuk a gyászunkat, ha az élet iránt ismét visszatér az érdeklődésünk. Lucy Maud Montgomery

Ha eljövend a búcsúóra, Ha majd e szív végsőt dobog, A percben, mely létem kioltja, Majd akkor is rád gondolok. Vajda János

Temetés. Kellenek a szertartások, ezek az utolsó összejövetelek, még hozzátartozik barátunk életéhez, hogy eltemetjük, ő már csak poraiban van jelen, már nem tud róla, már nem érdekli, hogy mi történik romlandó testével, hányan és hogyan búcsúzunk tőle, ki miben vonja le helyette élete összefoglaló tanulságát. Barátok, pályatársak, tanítványok búcsúbeszédei, alkalom találkozásokra. Olyanokkal is, akikkel már nem járunk össze, pedig lehetne, csak megváltoztak az életkörülmények, és olyanokkal is, akiket kerülünk hajdani félreértés vagy mai világnézeti különbség miatt. De ilyenkor, temetésen összetalálkozva, béke száll a lelkünkre. És zavart félmosolyokat küldünk egymás felé. Lángh Júlia

A gyászon csak az idő segít, meg a körülöttünk lévők szeretete. Cassandra Clare

A friss gyásznak finom éle van, elmetszi az idegeket, lehasít a valóságról; ha éles a penge, az igazi kegyelem. Amikor ez az él idővel eltompul, az igazi fájdalom csak akkor áll be. Christopher Moore

Nem találtam balladákat nem olvastam könyveket a gyászról amibe akkor zuhanunk ha elhagynak a barátok ez a szívfájdalom nem úgy söpör el mint a cunami lassú rák inkább az a fajta ami hónapokig nem mutatkozik nincsenek látható jelei egy fájdalom itt hasogató fej ott de elviselhető rák vagy cunami a vége ugyanaz barát vagy szerelem a veszteség az veszteség. Rupi Kaur

A gyász olyan, mint egy kristálytiszta vízbe cseppentett tintapaca. Idő kell, amíg eloszlik, a sûrûsége ritkásabbá válik, és amíg képesek vagyunk elfogadni, hogy a víz sosem lesz már olyan, mint volt. Robert Lawson

A nagy bánatok, akárcsak a nagy örömök, megrövidíteni látszanak az időt; mindaz, ami erősen foglalkoztatja a lelket, meggátol bennünket abban, hogy számláljuk a pillanatokat. Francois-René de Chateaubriand

A gyász olyan, mint egy bőrönd az ágy közepén. Nem számít, mi van, fel kell emelned és magaddal vinned mindennap. Bizonyos napokon sziklákkal lesz tele és azt fogod gondolni, nem bírod tovább. Később azonban könnyû lesz... mint a pehely.

Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni. Hésziodosz