Téma
Gyengeség idézetek
-
A világ óriási bajban van, ami részben vagy sok tekintetben a kapitalizmusnak is köszönhető, mert azok a közösségi oldalak, amik baráti összekapcsolódásokat ígérnek, valójában abból szereznek hatalmas profitot, hogy gyûlölködő tartalmakkal pörgetik az emberek agyi ingerületátvivő anyagait. Ez hosszú távon felszámolja a tényeket, nem lehet ellenőrizni az információkat, ami kicsinálja a demokráciákat, és megrontja a társadalom csoportjai közti kapcsolatokat is.
-
Ha esős évszakban összezsúfolsz mit tudom én, hány tízezer embert egy ilyen kicsi helyen, és közben lenyúlod a fenntartásra szánt pénzt, akkor néhány hónapon belül a legszebb álomsziget is mocsárrá változik. Az emberek meg sárcsimbókokká, akik nyakig ülnek a mocsokban, és ölik egymást azért, hogy tető legyen a fejük fölött. Doron Rabinovici
-
Ha szeretnénk feltalálni egy olyan eszközt, amely átprogramozza az elménket, ha szeretnénk létrehozni egy olyan társadalmat, amelynek tagjai folyamatosan figyelmetlenek, elszigeteltek és kimerültek, ha szeretnénk rontani a memóriánkat, kárt tenni a koncentrálással és az elmélyült gondolkodással összefüggő képességünkben, ha szeretnénk visszaszorítani az empátiát, mindenkit visszabújtatni a csigaházába és átalakítani a társas illemszabályokat, valószínûleg az okostelefon lenne a megoldás.
-
Ha a világon megszûnne minden szenvedés, ha mindenki mosolyogna és szeretné egymást, legyen akár démon, akár boszorka, de te nem léteznél, akkor az a világ számomra a kénköves pokol legmélyebb bugyra lenne. Ennél nagyobb kínt el sem tudnék képzelni. Azonban ha az egész univerzum sötét lenne, hideg és kegyetlen, de te ott lennél mellettem, már a puszta jelenléted... a létezésed virágzó mennyországgá változtatná azt a világot.
-
Képzeljen el egy olyan hajót, amely horgonyvesztetten sodródik a nyílt tengeren. Ki van szolgáltatva a szélnek és az áramlatoknak, nem képes megállni. Ha viharba kerül, a helyzet még rosszabb: az egyre erősödő és egyre nagyobb hullámok könnyen ijesztő, fenyegető, ismeretlen vidékekre sodorják. Ugyanígy vagyunk az érzelmi viharokkal: a szorongás hulláma gyorsan rémítő "helyekre" sodorhat minket - oda, ahol az anyagi csőd, a betegség, a magány, a kudarcok és a halál bekövetkezése teljesen nyilvánvalónak tûnik. Szondy Máté
-
Minden bennünk van. Ha eltemetve is, ha mindig szem előtt - mindegy az. Ott rétegződnek az emlékek, a vágyak, a ki nem mondott gondolatok. Ott vannak bennünk az ölelések, és ott fáj bennünk a kihûlt párnák hidege. Valahol a mélyben, ott várakoznak csöndben a forró éjszakák, a lázas hajnalok, a homlokra tett hûvös kezek. (...) Nem, semmi nem veszett el. Az egyszer gondolt gondolatok sem lettek semmivé. A félrenézések se, a véletlen találkozások se, az elharapott szavak, félbehagyott mondatok, mind, mind ott vannak, legbelül. Egymást tartja, óvja, szorítja. Nevet bennünk és fáj bennünk, kiált és rendre elcsendesül ez az egyszervolt, megismételhetetlen, gyönyörû szövevény, az életünk. Schäffer Erzsébet