Halász idézetek

A régi kor természettudósai beszélnek egy csodaállatról, amelynek neve "krák". (...) A krák egy töméntelen nagy, tengeri állat, mely lenn a tengerfenéken lakik, s melynek néha-néha eszébe jut a vizek színére felemelkedni. Mikor aztán rengeteg nagy háta felmerül a hullámok közül, befedve tengeriszappal, telenőve tengeri fügével, tengeri tulipánnal, korallerdővel, akkor a penguinok, kormoránok azt gondolják, hogy ez valami új sziget, odatelepednek, ott fészkelnek, rondítanak a hátán; a krák engedi azt békével. Idő jártával aztán belepi a fû a hátát; a hajósok meglátják: "ni, milyen szép zöld sziget!" kikötnek rajta, birtokukba veszik, házat építenek rá; a krák mindazt tûri szépen. Azután elkezdik a hátát fölszántani, bevetik árpával; a krák engedi a hátát szántatni, boronáltatni; legfeljebb akkor, mikor tüzet raknak rája, gondolhat annyit magában, hogy milyen nagy baj az, mikor egy ilyen nagy állat nem tudja a hátát megvakarni. A hajósok mindig jobban találják magukat rajta, már kutat is ásnak a hátán, s ugyan örülnek rajta, mikor víz helyett zsírt meregetnek fel a kútból. A krák engedi szivattyúztatni a zsírját, hiszen van neki elég. A hajósok a gazdag szigetre raktárakat építenek, vámot, rendőrséget importálnak rá, talán még részvénytársulatokat is alapítanak föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven húsáig lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy de már ennek fele sem tréfa, s visszaszáll a tenger fenekére. Vele együtt madár, ember, hajó, raktár és részvénytársulat. Ilyen napjai voltak a kráknak 1848-iki március közepén. Jókai Mór

Az én magyar fajom csak a természet magyarázó utánzatának tekinti a mûvészetet. Nincs szükségünk rá, hogy mûvészek álljanak közénk és az élő természet közé. A kondás is meglátja az alföldi naplementét, a juhász is, anélkül, hogy rímbe szednék neki a szépségét. Tormay Cécile

A mosógép hangját hallgatta elképzelte hogy tengerpart hogy ruha helyett a hullámok csapkodnak így élte túl hogy nem nyaral. Tisza Kata

Az ember addig követel, míg a természet végül azt mondja, nincs már mit adnom neked.

A lazacok nem mindig lavíroznak. Ha kell, szembe úsznak a sodrással, levedlik a bőrüket, és belehalnak, hogy elérjék a célt.

A disznótól szeretném megtanulni az élet mûvészetét, hogyan kell gondtalanul élni a sárban, körülvéve hentesekkel.

Könnyû a jég hátán megélni, próbáljon meg élni a jég alatt.

A jövőt megpróbálni megjósolni balekok játéka. Douglas Adams

Ha az ember dolgozik, az idő kétségkívül beleragad az iszapba, valahogy úgy, mint hosszabbításkor. Bartis Attila

A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, így irányítjuk egész testüket. A hajók, bármily nagyok és bármekkora viharban sodródnak, kis kormánylapáttal irányíthatók a kormányos akarata szerint. Ugyanígy a nyelv sem nagy, mégis sokat tesz. Nézd az apró tüzet, milyen sok anyagot felgyújt; és a nyelv tûz: kiszínezi a valótlanságot. Biblia

Én igen makacs fajta vagyok. Én integetek a távolodó hajónak, míg a karom le nem szakad. Rácz Zsuzsa

A hajón minden napnak huszonnégy órája van. Herczeg Ferenc

Létezik egy sajátos szigetlakó-mentalitás, amelyből például a japánok is kifejlesztették a maguk változatát. Egyszerûen rányomja a bélyegét az ember gondolkodására, ha ő egy szigeten él. Akaratlanul is kicsit furcsává válik, ha a tenger közepén, egy sziklán ül, főleg, ha az év nagy részében esik az eső, és fúj a szél. Marcus Rosenlund

Manapság nagyban kell gondolkodnia annak, aki nagyot akar kaszálni.

Azt gondolom, hogy a hal finom, ám ugyanakkor azt is, hogy az eső nedves. Hát ki vagyok én, hogy igazságot tegyek ebben a kérdésben? Douglas Adams

Közkedvelt mondás: "Ne halat adj az éhezőnek, mert azzal csak egyszer lakik jól. Tanítsd meg halászni, és akkor egész életében meglesz a betevője." Azt persze nem teszik hozzá: "Jó lenne, ha adnátok neki egy horgászbotot is". Ez valahogy mindig kimarad a párhuzamból. Trevor Noah

A társadalmak olyanok, mint az óceánok: emberfia nem akadályozhatja meg és nem fokozhatja az árapály mozgását, amely megváltoztatja a tengerek partvonalát. Mindazok, akik szembeszegülnek a dagállyal és az apállyal, elsodortatnak.

Nyugodt víztől is irtózik a hajótörött. Publius Naso Ovidius

Egy esőcsepp, felhőből aláhullva, A tengert meglátta és megszégyenült. "Ki vagyok én, ha van tenger?" kérdezte, És mikor az alázat szemével tekintett magára Egy kagyló magához vette és dajkálta. Szádi

Ha gyémántot használsz csaliként, akkor olyan halak akadnak a horgodra, akik a gyémántra harapnak. Andrew Matthews