Téma
Halász idézetek
-
Maguk, városlakók, nem tudják, mi a folyó. De figyelje meg, hogy ejti ki ezt a szót egy halász! Az ő számára a folyó maga a titokzatosság, a mélység, az ismeretlen, a káprázatok és lidércek birodalma, ahol éjszaka olyan dolgokat látni, amelyek nincsenek, olyan zajokat hallani, aminőket sosem hall az ember. Guy de Maupassant
-
Nem voltam igazi szörfös, amíg nem értettem meg, miről is szól a mindennapos munka. Napról napra el kell menni szörfözni, akkor is, ha rossz az idő, ha a víz hideg, mondjuk, húszfokos! Lehet, hogy aznap nem annyira érzem, de akkor is csinálom, akkor is, ha a felszerelésem öreg és lyukas, ha a maszkomon nehéz átlátni, és ha beengedi a vizet. Ha az ember megrémül attól, hogy hozzá kell érnie egy kis valódi tengervízhez, vagy az eutrofizáció olyan erős, hogy már látható, és az illető tart a kiütésektől vagy a hasmenéstől, lemaradhat élete legjobb hullámáról... ami talán nem a legnagyobb lesz, viszont az övé! Az ő hulláma! Mike Pearl
-
Az ember majd mindig olyan, mint a partra vetett hal; igen ritkán él összhangban környezetével, adottságaival, szellemiségével. Azt hiszem, végül is ez a fő oka annak, hogy a hétköznapi életben olyan kevesen tudják megőrizni gyermekkoruk csodálatos adottságát, azt, hogy - apró-cseprő gondokat leszámítva - "jól érezzék magukat".
-
Miért szeleteli fel, klopfolja, sózza, cukrozza, és süti meg a szívemet? Mi vagyok? Egy hal a vágódeszkáján? (...) Nem fél semmitől, mert magánál van a kés, de szeletelés közben megvághatja magát! Vagy megakadhat a torkán egy szálka, és akkor meghal. Nem tudja, hogy a halnak a deszkán már nincs félnivalója? De még hegyes szálkák vannak a testében. Nekem is vannak szálkáim! Mindenkinek vannak szálkái! Vigyázzon a szálkáimmal!
-
A vonuló katonát éppúgy körülveszi, korlátok közé szorítja és viszi az ezrede, akár a tengerészt a hajója. Akármilyen messzire jut is, akármilyen különös, ismeretlen és veszélyes szélességekre vetődik is, mindig és mindenütt ott vannak körülötte ugyanazok a bajtársak, ugyanazok a sorok, (...) - és ugyanazok a feljebbvalók; mint ahogy a tengerész körül is mindig és mindenütt ugyanaz a fedélzet, ugyanazok az árbocok, ugyanazok a hajókötelek vannak. Lev Tolsztoj
-
Akár a hajó, amely a kikötőben állt, és pallók kötik a szárazföldhöz, én is úgy kötődtem a családomhoz, a hazámhoz, sőt számos szokásunkhoz is (...). De ahogy a hajó legénysége is fölszedi a horgonyt, és lassan, de biztosan távolodni kezd a parttól, én is elvágtam a kötelékeket, amelyek az általam ismert világhoz rögzítettek. Rahaf Mohammed