Téma
Hiány idézetek
-
Mi van, ha egy nap találkozol valakivel, és úgy érzed, soha senki más nem lehet a társad? Nem azért, mert mások kevésbé vonzóak, vagy túl sokat vedelnek, vagy pocsék velük az ágyban, vagy a könyveiket ábécésorrendben teszik a (...) polcra, vagy úgy pakolják be a mosogatógépbe az edényeket, hogy attól égnek áll a hajad. Hanem csak azért, mert ők nem ez a valaki. (...) Lehet, hogy egész életedben nem botlasz bele ebbe a társba, és úgy gondolod, hogy a szerelem mindaz, amit most felsoroltam, de ha mégis belébotlasz, akkor véged! Andrew Sean Greer
-
Engem soha nem érdekelt igazán az emberek fajtája, színe vagy vallása. Azt gondolom, hogy ez csak időpocsékolás. Sokkal szívesebben töltöm az időmet tartalmasabb dolgokkal. Szomorú, hogy az emberek csak úgy tudják meghatározni önmagukat, ha különböző csoportokba sorolják magukat. Biztos nagyon ijesztő, ha az ember úgy érzi, egyedül van, és mégis egyszerre kapcsolatban áll mindennel és mindenkivel.
-
Éltem külföldön, tudom, milyen, amikor nem a barátok, a család, a tejfölös csirkepaprikás és a túrógombóc hiányzik már, hanem a szomszéd kertben a nyárfa leveleinek a rezgése, az árnyék, ahogy egy unalmas nyári délután végigvonul egy ismerős tûzfalon. És amikor mindenki a naplementét nézi az óceán partjáról, ahogy a tûzlő napkorong sisteregve tûnik el a horizonton, lesz egy bolond, aki kelet felé bámul, mert magyarul mesélt neki az apja, és magyarul énekelt neki az anyja, amikor gyerekként húzta az időt, és nem akart aludni menni. És ez a bolond az óceán partján én leszek - illetve voltam.