Téma
Hinduizmus idézetek
-
Gyakran elhangzik, hogy ha az emberi faj kudarcot vall itt a Földön, valami más faj veszi át a stafétát. A magas szintû intelligencia kifejlesztésének vonatkozásában ez tévedés. Ami a saját bolygónkat illeti, kimerítettük, vagy nemsokára ki fogjuk meríteni az ehhez szükséges fizikai előfeltételeket. Amint elfogy a szén, az olaj, a magas fémtartalmú ércek, semmilyen, egyébként bármennyire alkalmas faj nem képes megtenni a hosszú utat a primitív viszonyoktól a magas szintû technológiáig. Csak egy dobásunk van. Ha kudarcot vallunk, ez a bolygórendszer kudarcot vall, ami az intelligenciát illeti. Ugyanez vonatkozik más bolygórendszerekre is. Mindegyiken lesz egy esély, csak egy, nem több.
-
Minden eszköz korlátokat is szab és lehetőségeket is kínál. Minél többet használjuk, annál inkább idomulunk az alakjához és a funkciójához. Ez magyarázza, hogy miután egy ideig szövegszerkesztőn dolgoztam, egyszer csak azt vettem észre, hogy már kezdem elveszíteni abbéli képességemet, hogy kézzel írjak és szerkesszek. Nicholas Carr
-
Nem hullik az öletekbe a dolog, az biztos (...). Ez persze nem azt jelenti, hogy fejjel kellene rohanni a falnak. Kockázat nélkül viszont nincs siker, és bizony arra is fel kell készülni, hogy befuccsoltok. Viszont az észszerû kockázatvállalás része a dolognak, ez teszi érdekessé az egészet. Ray Kroc
-
A saját létezésünkkel szembeni kockázatokat nem alapozhatjuk a próba-szerencse módszerre. Itt nincs lehetőség tanulni a hibákból. A reaktív megközelítés, hogy megnézzük, mi történik, mérsékeljük a károkat, és a tapasztalatokból tanulunk, már nem mûködik. Ehelyett proaktív megközelítésre van szükség. Ez előrelátást igényel az újfajta fenyegetések előrejelzéséhez, és hajlandónak kell lennünk a határozott megelőző intézkedésekre és ezek erkölcsi és gazdasági költségeinek elviselésére. Nick Bostrom
-
A kapitalizmusnak van egy olyan mûködési logikája, amivel nagyon könnyû visszaélni. Ha szabadjára engedjük, akkor vissza is fog élni vele maga a rendszer. De a kapitalizmusban iszonyatos lehetőség, iszonyatos potenciál van, csak meg kell zabolázni, meg kell regulázni, irányítani kell gyeplővel, és akkor az ott termelődő energiákat vissza lehet csatornázni oda, ahova egyébként a kapitalizmus magától nem fog eljutni. Kihez? Akinek nincsen semmije ahhoz, hogy bármit is megvegyen.
-
Arthur Miller Pillantás a hídról címû darabjában mondja el az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól. Megelégszünk ötvenszázalékos szerelmekkel, nyolcvanszázalékos apasággal, anyasággal, hatvanszázalékos hittel. Vagyis soha nem éljük végig a dolgainkat. Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül kislisszolhatunk. Így van. A száz százalék ijesztő. Mert ha bukunk, százszázalékosan bukunk. Csakhogy érdemes-e ebben a langyosságban élni? Vagyis érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a szenvedésektől. Popper Péter
-
Az ember attól fél, amit nem tud kontroll alatt tartani. És minél inkább irányítani akarunk valamit, annál jobban belefeszülünk, és annál nehezebb lesz lelazulni és rögtönözni, ha mégis kicsúszik a kezünkből a gyeplő. Mint a legtöbb félelemmel átitatott helyzetben, ebben is az önbizalom építése a legjobb megoldás. Irányításkényszer helyett megtanulni bízni magunkban, hogy ha egyszer, kétszer, háromszor sikerült, negyedszer is képesek leszünk kezelni a váratlan helyzeteket, adódjon akármi. Al Ghaoui Hesna