Ugrás a tartalomra
Gyakran elhangzik, hogy ha az emberi faj kudarcot vall itt a Földön, valami más faj veszi át a stafétát. A magas szintû intelligencia kifejlesztésének vonatkozásában ez tévedés. Ami a saját bolygónkat illeti, kimerítettük, vagy nemsokára ki fogjuk meríteni az ehhez szükséges fizikai előfeltételeket. Amint elfogy a szén, az olaj, a magas fémtartalmú ércek, semmilyen, egyébként bármennyire alkalmas faj nem képes megtenni a hosszú utat a primitív viszonyoktól a magas szintû technológiáig. Csak egy dobásunk van. Ha kudarcot vallunk, ez a bolygórendszer kudarcot vall, ami az intelligenciát illeti. Ugyanez vonatkozik más bolygórendszerekre is. Mindegyiken lesz egy esély, csak egy, nem több.
Kapcsolódó idézetek
-
A technológiák a szó hétköznapi értelmében is cserben hagyhatnak minket, amikor egyszerûen nem mûködnek: a motor nem indul be, vagy a híd összedől. De tágabb értelemben is megtehetik. Amennyiben a technológia lerontja az emberek életminőségét, vagy irányíthatatlanná változtatja a társadalmainkat azáltal, hogy hatalmat biztosít sokféle, ám egyként rosszindulatú (vagy akaratlanul is veszélyes) erőnek, szóval ha mindent egybevetve a technológia károsnak bizonyul, akkor úgy is fogalmazhatunk, hogy egy másik, mélyebb értelemben vall kudarcot, amikor nem képes beteljesíteni a saját ígéreteit. A kudarc ebben az értelemben nem a technológia óhatatlan velejárója; inkább a környezet tehet róla, amelyben megjelenik; a felelős a kormányzati forma lesz, amelynek a hatáskörébe tartozik, illetve a különféle hatalmi hálózatok és ezek technológiahasználati gyakorlata.
Mustafa Suleyman
-
Nincsenek nagy reményeim az emberiséggel kapcsolatban, mert túlságosan is találékony, ha saját javáról, azonnali előnyéről van szó. A természethez való viszonyunkban a hangsúly annak leigázására, a fölötte való uralkodásra esik. Nagyobb esélyünk lenne a fennmaradásra, ha megpróbálnánk alkalmazkodni ennek a bolygónak az adottságaihoz, és kíméletlen zsarnokoskodás helyett értő méltányossággal bánnánk vele.
Elwyn Brooks White
-
Lehet, hogy az ember nem most először dönti romlásba magát egy rakás más fajjal együtt. Talán már másodszor, harmadszor vagy tizedszer. Valahányszor elérünk egy bizonyos szintet, akkor kicsit túlzásba visszük, túl sokat építünk és rombolunk. És mindennek vége. Illetve nem mindennek, de nekünk igen.
Maja Lunde
-
Előbb-utóbb kipusztítjuk egymást - azaz magunkat -, és átadjuk a bolygót valami rendesebb fajnak. Mert azzal a lénnyel, amelyik képes feláldozni a saját gyerekeit, hogy így rendezze el a nézeteltéréseit, valami alapvetően hibádzik.
Suzanne Collins
-
Ha nem fejlesztjük tovább a technológiánkat, akkor nem az lesz a kérdés, hogy kihal-e az emberiség, hanem csak az, hogy miként: aszteroida, szupervulkán-kitörés, az öregedő Nap heve vagy valamilyen más csapás okozza-e a vesztünket.
Max Tegmark
-
A bolygónk önmagában is egy véges forrás. És a végessége egy napon talán azt eredményezi majd, hogy a leszármazottainknak nem lesz hol élniük. Szóval, még ha mi küzdünk is a túlélésért, jobb, ha az utódaink megbékélnek a halállal, nem? Mert a bolygónk sem tart örökké.
Mike Pearl
-
Az intelligencia evolúciósan kifejlesztett alapcélja az ön- és fajfenntartás. Ezt adta a biológiai történelmünk a mi intelligenciánknak (és egyébként az összes más állat intelligenciájának is). De az önfenntartás nem az intelligenciából, hanem a mi biológiánkból következik. Az a szándék, hogy folyamatosan egyben tartsam magam, hogy megvédjem magam attól, hogy "kikapcsoljanak", attól, hogy fájdalmat okozzanak nekem, attól, hogy elhagyjanak, megcsaljanak, becsapjanak... - ezek nem az intelligenciából következnek. Ezekre használjuk az intelligenciánkat több-kevesebb sikerrel. A céljaink, szándékaink komplexitása egyre nőtt az intelligenciánk mértékével: egyre több személyes célt határozunk meg, egyre inkább önkifejezőek akarunk lenni, önmagunk lenni..., ám ezek mind a kultúránk melléktermékei.
Szertics Gergely
-
A kudarcok nem egyformák. Egyesekről azonnal kimondhatjuk, hogy rosszak. Szerencsére ezek nagy része megelőzhető. Mások viszont valóban jófélék. Fontos felfedezésekkel járnak, javítanak az életminőségünkön és a világunkon.
Amy Edmondson
-
Bár lehet ûrhajónk, másik bolygónk, ahol élünk, ha a gépek meghibásodnak, csak az emberi lelemény és kitartás és az egymás iránti érzelmek lesznek azok, amelyek egy jó élethez juttatnak.
Tari Annamária
-
Minden véget ér. És újrakezdődik. Minden alkalommal nulláról indulunk. Majmok vagyunk, szerszámokat készítünk, barlangokban lakunk, feltaláljuk a tüzet, a kereket, az autót, a számítógépet, végül olyan jármûveket is, amelyek nem képesek elhagyni a naprendszerünket, mielőtt újfent kioltanánk a saját életünket. Lehet, hogy ez a természet törvénye, hogy a fajunk pusztulásra van ítélve, valahányszor felüti a fejét, akár itt, akár más bolygókon. Hogy egyetlen faj sem válhat túl intelligenssé.
Maja Lunde