Téma
Hit idézetek
-
Szüntelenül dicsekednek nekünk azzal a nagy haszonnal, melyet a vallás hajt a politikának, de csakhamar rájövünk, hogy a vallási nézetek elvakítják mind az uralkodókat, mind a népeket, és nem világosítják fel őket sem igazi feladataikról, sem igazi érdekeikről. A vallás igen gyakran csak féktelen és erkölcstelen kényurakat formál, akiket kiszolgálnak meghódolásra kényszerített rabszolgáik. Jean Meslier
-
Én kiskoromban szentül hittem, hogy a felnőttek mindenhatóak. Biztos voltam benne, hogy bármit el tudnak intézni. Föl sem merült bennem, hogy ne így lenne. Azt hittem, hogy ha felnő az ember, akkor automatikusan tudni fogja, hogy mi a teendő egy adott helyzetben. Ha tudtam volna, hogy az egész csak kétségbeesett improvizálás, nem sietek ennyire a felnövéssel. Bill Watterson
-
Egy háborúban nem a tőr, a pisztoly vagy az ágyú volt a leghatásosabb fegyver. Sokkal inkább egy láthatatlan, de halálos dolog - nem a mérges gáz. Valami olyasmi, ami tömeg nélküli, mégis hihetetlen súllyal bírt. Az ellenség belső köreiből kapott információ, a megbízható, ellenőrzött információ, akkora erőt képviselt, mint egy atombomba. J. R. Ward
-
Az utolsó dolog, amiben teljes, megmásíthatatlan meggyőződéssel hittünk... a Mikulás volt. (...) Nem számított, mennyire tûnt valószerûtlennek, milyen sok bizonyíték szólt ellene, gyerekkorunkban hinni akartunk, ezért hittünk. És bármennyire is otrombának hangzik a hasonlat, ez nem annyira különbözik az Isten létezésébe vetett hittől. Hiszen mindketten bőkezûen adakoznak, attól függően, hogy jól vagy rosszul viselkedtünk-e. Mind a ketten láthatatlanul intézkednek. Mitikus lények segítségére vannak utalva - manókra és angyalokra. (...) Szóval, miért van az, hogy mostanában senki nem hisz a Mikulásban? Talán azért, mert felnőttünk, és ráébredtünk, milyen képtelenség is az egész. A Mikulás tényből jó sztorivá lett, amit majd továbbadhatnak a gyerekeiknek. Pont úgy, ahogy az önök gyerekkorában a szüleik meséltek Istenről. Jodi Lynn Picoult
-
Szükségünk van a filozófusokra, hogy áthidalják a tudomány előtti zûrzavar és a tudományos érvelés között tátongó szakadékot. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy amikor a tudomány előrehalad, a tudás bővül, a filozófia tere elkerülhetetlenül csökken. Akárcsak a jó pszichológus, a jó tudományfilozófus is akkor sikeres, ha fölöslegessé tudja tenni magát. És akárcsak a jó pszichológusnak, nem szabad megbántódnia, amikor a páciens vehemensen tagadja, hogy segítségre szorul. Sabine Hossenfelder