Téma
Hit idézetek
-
Van az imákban valami meghitten védelmező vonás, mint régi családi tárgyakban, amelyek önmagunk nem fenyegető részévé váltak; elismert és elfogadott vigasztalás az ima, lecsillapítja és megszünteti a veszedelmes gondolatot, amely néha akaratunk ellenére életre támad bennünk; anélkül, hogy gondolkodnánk, hiszünk néki, gyengeségünket ősrégi erejének védelmébe helyezzük, emberi gondjainkat és lidércnyomásainkat kisebbítjük azzal, hogy örök mértékkel mérjük, s mivel így egyenlőtlen helyzetbe állítjuk, jelentéktelenre csökkentjük őket. Mesa Selimovic
-
Mindenkinek vannak kétségei; sokan vannak tagadók; de kétségeik és tagadásaik mellett keveseknek jutott ki a megérzésből. Kételkedni mindenben, ami földi, s megérezni némely égi dolgokat; ez az összetétel nem szül sem hívőt, sem hitetlent, hanem olyan embert, aki mindkettőt pártatlanul szemléli. Herman Melville
-
A Törvény (...) állandó, változatlan, átlátszó; ereje és tisztasága az uralkodókét is felülmúlja. Minden ítélkezéskor újra és újra a hajdani, szent állapotot ismétli. Sohasem pusztán a bûnöst ítéli el, hanem mindig magát a bûnt; és rákényszeríti a világot, hogy újra és újra ártatlanságában tündököljön.
-
Nem tulajdonítok nagy jelentőséget annak, amit nem lehet megfelelő módon megfigyelni. Számomra a hit a vak gyengeség egy formája, és annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, milyen vigaszt képes nyújtani a... spiritualitás iránt fogékony személyeknek, én magam továbbra is csak az empirikus bizonyításban és a logikában bízom.
-
Az igazán vallásos ember, ha a monoteisztikus eszme lényegét követi, nem könyörög semmiért, nem remél semmit Istentől; nem úgy szereti Istent, ahogy a gyerek szereti az apját vagy az anyját; eljutott ahhoz az alázathoz, hogy érzékeli korlátait, egészen addig a tudásig, hogy nem tud semmit Istenről. Isten az ő számára jelkép, amelyben az ember fejlődése egy korábbi szakaszában összegezte mindazt, amire törekedett, a szellemi világ, a szeretet, az igazság és a méltányosság birodalmát. Erich Fromm
-
A hit, akárcsak a félelem vagy a szeretet, ugyanúgy megértendő erők, mint ahogy értjük a relativitáselméletet vagy a valószínûségszámítást. Ezek is olyan jelenségek, amelyek meghatározzák életünk alakulását. Tegnap az életem még egy adott irányba tartott, de ma már egy másik irányba halad. Tegnap még úgy gondoltam, hogy sosem tennék meg olyat, amit ma megtettem. Ezek az erők, amelyek gyakran újrateremtik az időt és a teret, és alakítani és módosítani tudják azt, akinek képzeljük magunkat, már jóval a születésünk előtt hatni kezdenek, majd az elmúlásunk után sem szûnnek meg. Az életeinket és a választásainkat, ugyanúgy, ahogy a kvantummechanika jelenségeit is, pillanatonként értjük meg, minden egyes kereszteződés, minden egyes találkozás egy új, potenciális irányt kínál.