Téma
Ikrek idézetek
-
A gépész nem járatja gépét, mikor az nem végez munkát, nem koptatja hiába. De az elme felbecsülhetetlen értékû gépezetét engedjük céltalanul forogni, koptatjuk minden hasznos eredmény nélkül. Igen nagy nyereség ezért, ha megtanuljuk megszüntetni a gondolkodást, pihentetni az elmét. Nemcsak a fáradt tagok, hanem a kimerült elme is üdülést talál a teljes nyugalomban. Annie Besant
-
Van, hogy tehetetlennek bizonyulunk kívánságainkkal, vágyainkkal vagy ösztöneinkkel szemben, és ez gyakran elviselhetetlen fájdalmat okoz. Ez az érzés végig fog kísérni életeden; olykor megfeledkezel róla, olykor rögeszmeként telepszik majd rád. Az élet mûvészetéhez az is hozzátartozik, hogy képesek legyünk legyûrni tehetetlenségünket egy szerelmi kapcsolatban, képesek legyünk kiegyenlíteni egy erőfölényen alapuló viszonyt vagy lerázni magunkról az elnyomottság érzését. Ez nem könnyû feladat, mert a tehetetlenség gyakran félelmet szül - a félelem pedig kaput nyit a gyengeségnek, és aláássa egész viselkedésünket, az értelmünket, a józan eszünket. Marc Lévy
-
A legtöbb embert annyira fájdalmasan érinti az élet puszta esetlegessége, hogy boldogan hisz valamiféle kozmikus elrendezettségben. Engem soha nem vonzott ez a lehetőség. A véletlenszerûség vagy a természet közömbössége soha nem nyugtalanított. Miért olyan nagy borzalom az emberek számára a véletlen? Miért kellene mást látnunk benne, mint puszta véletlent? Irvin David Yalom
-
A boldogtalanság egyet jelent a kudarccal. De végtére is mi a boldogság? Lehetséges minden ébren töltött percben boldognak lenni, napról napra, évről évre? Egyáltalán ér ez annyit, hogy törjük magunkat érte? Hogyan is értékelhetnénk a boldogságot, ha soha nem tapasztaltuk meg a fájdalmat? Néha azt gondolom, hogy azért olyan nehéz rálelni a boldogságra, mert rettegünk a szenvedéstől. Talán elfelejtettük a leckét, amit a lelkünk sötétjéből tanulhatunk meg. Hát nem arról van szó, hogy tudnunk kell megkülönböztetni a csillagot a ragyogásától? Hogy megértsük, milyen érzés a boldogság, amire oly buzgón törekszünk? Egy bánat nélküli élet olyan, mint egy szimfónia basszus nélkül. Karin Alvtegen
-
Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bûnt.
-
Minden élet megismételhetetlen és végtelenül szép, tele olyan mélységekkel és bukásokkal, olyan csodákkal és tragédiákkal, amik csakis a megélő számára elevenednek meg, s jutnak el a létezésig, hogy aztán a kikerülhetetlen sorsfélbetöréssel, a halállal újra a nemlét sötét masszájába hulljanak vissza.
-
Az embernek önmagára is gondolnia kell. Úgy vélem, ez nem azonos az önzéssel. Csupán arról van szó, hogy akkor segíthetünk másokon, ha mi magunk rendben vagyunk. Távol a hegyektől, a hétköznapok forgatagában ennek a felelősségnek az elhanyagolása vezethet egy házasság megromlásához, egy gyermek életének félresiklásához, egy vállalkozás bukásához vagy egy ház elveszítéséhez. A hegyekben gyakorta a halál a büntetés.