Téma
Január idézetek
-
Újév. A fogadalmak időpontja, amikor hisszük, hogy reggel valami jobb és boldogabb kezdődik. Elég, ha hagyjuk, hogy hasson ránk a fizikusok és csillagászok által megállapított kezdet mágiája, lenullázzuk a számlálót, összeállítjuk a fogadalmak és eskük listáját, amelyet úgysem tartunk be. Már az újévi ebéd után rágyújtunk az első cigarettára, január közepén már nem hiszünk abban, hogy az év végére folyékonyan beszélünk angolul, a fogyókúrát elhalasztjuk "jobb időkre", a nyári szabadságra. Addig úgyis mindenki elfelejti. De ezen a kivételes újévi éjszakán még mindig úgy érezzük, hogy nemcsak új év kezdődik, hanem most kezdődik minden.
-
Január 1. (...) Nem biztatlak semmiféle mágiára, csupán arra, hogy érezd jól magad. Pihenj, és hagyd meg a mai napot arra, hogy átélhesd egy kicsit az elmúlt évtől való búcsúzást. Adj hálát mindazért, amit átéltél az elmúlt évben, minden tanulságért, gyógyításért, találkozásért és örömteli pillanatért. Úgy tekints az elmúlt évre, mintha egy felette szálló sasmadár lennél, aki látja az összképet, hogy mi hová vezetett, miből mi a tanulság, és hogy milyen irányban repülnél szívesen tovább. Arató Mónika
-
Aki ragaszkodik a hagyományokhoz, annak csakis egy nap jöhet szóba, amelyen tudatosan visszatekint, majd a jövőbe, hogy fejlessze önmagát - és ez január 1-je. Sokunk számára az újévi fogadalmak jelentik a testi-lelki egészségünket illető elhatározások kulcsfontosságú pontjait, melyeket 12 hónapon át követhetünk majd.
-
Egy év merült el a semmiség végtelen tengerébe, egy év forgott le az enyészet kerekén ismét. Népek, nemzetek dőltek porba, az elmúlt évben lelték fel síri ágyukat. És én bennem mennyi sok szép remény született az elmúlt évben, és a jövendő mennyi kéjjel, gyönyörrel mosolyog felém! És ezt én mind csak neked, egyedül csak neked köszönhetem (...). Ez az elmúlt év ajándékozta nekem a te hû szívedet, és az új fog majd birtokába juttatni a mindenségnek, midőn bírni foglak téged, hû kedvesem. Rudnyánszky Gyula
-
Mikor megkezdődik a havazás, az első napon, mikor szánok jelennek meg az utcán, kellemes nézegetni a fehér földet, a fehér tetőket, jólesik belélegezni a friss levegőt, ilyenkor szokott az ember ifjúságára emlékezni. A vén, dérlepte hársak és nyírfák jóindulatúaknak látszanak, közelebb állnak a szívhez, mint a ciprusok és pálmák, az ő szomszédságukban már nem is akaródzik az embernek a hegyekre és tengerekre gondolnia. Anton Pavlovics Csehov