Téma
Játék idézetek
-
A gyerek, aki családban nő fel, minden apró részletet, szavakat és tetteket elraktároz az emlékezetében, mint az apró mozaikdarabkákat, és amikor később már a saját magánéletének képén dolgozik, elő-előveszi az éppen odaillő darabokat, és azokat illeszti be. Lehet, hogy az a darab odaillik, de az is lehet, hogy inkább újat kellett volna alkotni. A lényeg az, hogy mindannyian felhasználjuk azokat az emlékeket, a mintákat, amelyeket magunkkal hozunk a szülői házból.
-
Különös, hogy minden gyerek elfogadja azt, hogy egyszer csak fel kell nőni. (...) De ki döntött így? Az élet? A felnőttek? Akik egyszerûen csendben feladták önmagukat, a falovaikat, az erdőiket, a maszatos arcukat, és halkan és észrevétlenül leszoktak a nevetésről, az álmodozásról, a játékról, majd lassan elkezdtek Fifát játszani, és úgy tenni, mintha nem játszanának, végül pedig teljesen leszoktak a játékról? Ki dönt ebben? Ki döntött? Mikor felejtettek el mindent? Linn Skaber
-
A gyerekek cseppet sem líraiak, hanem apró vadállatok, csak az állatok negyedannyira sem önzők. Öldöklés - nagyjából ennyi lírai van a fiúkban. Ugyanakkor mindvégig van bennük valami sajátos hév, a dolgok iránti vágyakozás ereje, ami felnőttként már nincs meg az emberben, valamint az érzés, hogy az előttük álló idő korlátlan, és bármit is tesznek is, a végtelenségig tehetik. George Orwell
-
Hogy az ember öregszik, azt egyebek közt azon is észreveheti, hogy gyermekkora földrajzilag megtekintélyesedik. Úgy értem: azok a helyek, ahol valaha játszott, haszontalankodott, átváltoznak: a híres grundból romantikamentes nagyvárosi utca lesz, a kerti udvarra négyemeletes palota épül, és így tovább. Az ember kiszorul emlékeiből. Szabó Lőrinc
-
A felnőttek emlékezete szinte teljes mértékben közvetett emlékekből áll össze. Fényképekből, történetekből, filmekből. Mint az a játék, amelyben a gyerekek sorba rendeződnek, és az első ember suttog valamit a következő fülébe, majd az is tovább suttogja az utána következőébe, és így tovább... Ezek már csak az emlékek emlékeinek emlékei. Michel Bussi
-
A gyerekben természeténél fogva él a meggyőződés, hogy a felnőttek alapjában véve tisztességesen élnek; igen, a gyereknek sok mindenről nem beszélnek, mert "még korai", és a felnőttek titkainak a kifürkészése a gyermekkor legizgatóbb foglalatosságainak egyike; de hogyan tételezhetné fel a gyerek, hogy létezik egy csomó dolog, ami ki van rekesztve a szóbahozhatóság köréből, hogy létezik olyan nyelv, amelyiken hallgatnak?
-
Õrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani. Edzés, úszás, tánc, angol, mulatság, ezeken majd lefoglalkoztatják azt az idegesítő gyereket. Ahelyett, hogy hagynák otthon bambulni, merengeni, magában eljátszani, a kádban, vagy inkább az udvaron egyik kisvödörből a másikba önteni a vizet. Nincs sarazás, nincs homokozás. Játszóház van. Marhaság. Kevés elemû, egyszerû élet kell a gyereknek, attól nyugszik meg. Vekerdy Tamás
-
Egy gyerek közelsége mindenképpen segít abban, hogy te magad is képes legyél egy kicsit gyerekként mûködni. Valójában az a fontos, hogy a saját gyerek-lényed, aki benned él, meg tudjon szólalni, azzal a szakmai tudással és szemlélettel is felfegyverkezve persze, amit a felnőtt lényed birtokol. Tóth Krisztina
-
A gyereknevelés és tanítás során az a legfontosabb, hogy egy gyerek mindig tudja, akkor is szeretik őt, ha nem tökéletes, és hogy ezen képes javítani. Ez olyan bizalom a felnőtt részéről, amit minden korú gyerek megérez. Hogy hisznek benne. Tévedhet és hibázhat. Nem kell tökéletesnek lennie. A világ sem az. Tari Annamária