Téma
Jelen pillanat idézetek
-
Hol van a múlt? Hol van a jövő? Nem találhatod meg őket sehol. Mindenki tudja ezt, és megelégszik azzal a hittel, hogy legalább a jelen létezik és valóságos. Mégis, ha a jelenre azt mondod, hogy létezik, még az is éppen olyan nagy tévedés. Hol van a jelen? Miközben jelent mondasz, az már a múlt. A pillanat, amelyben kimondod a jelen szót, már a múlté. A gondolkodásod hozza létre a múltat, a jelent és a jövőt, így jön létre a te időd.
-
Sem a múltban, sem a jövőben nem szabad annyira elmerülnünk, hogy elszalasszuk a jelen történéseit. Olyan ez, mint amikor mindent megteszünk, hogy megkomponáljuk a tökéletes fotót, de közben agyban abszolút nem vagyunk jelen. A fényképek lényege, hogy felidézzék az emlékeket, de nekünk a fénykép készítésén kívül semmilyen más emlékünk nem lesz, mert kizárólag erre az egy mûveletre koncentráltunk akkor. Ne tegyük ugyanezt az életünkkel. Igenis vegyük észre, mi történik itt és most. Ha nem így teszünk, elvesztegetjük a jövő tervezésére szánt időt, és nem fogunk emlékezni rá, amikor már a múltunkká vált.
-
Minden alkalommal, amikor történik velünk valami, két nyíl talál el minket. Az első maga az esemény, a történés. A második a reakciónk az adott történésre, és mindaz, amit még hozzáteszünk. Az első nyíl mindenképp eltalál minket, ám léteznek módszerek, amelyekkel elháríthatjuk a másodikat. A tudatos jelenlét révén megtanulhatjuk, hogyan fókuszáljunk az első nyílra, és miképp háríthatjuk el mindazt a zavart, frusztrációt és bizonytalanságot, amely a második nyíllal jár.
-
Az éber észlelés az érzékelés és figyelés közvetlen módja. Elvileg pillanatról pillanatra észleled, mit érzel. Észleled, hogy szomorú vagy, vagy vidám, nyomott vagy izgatott stb. Az esetek többségében azonban észlelési képességed álomba merült. Egész életedben jól kellett viselkedned, nem volt szabad kimutatnod, hogy milyen a hangulatod, nem volt szabad nyafognod, mindig az utolsó morzsáig meg kellett enned az ebédet, engedelmeskedned kellett, nem volt szabad sírnod, szorgalmasan kellett tanulnod, és így tovább. A saját érdekedben többé-kevésbé kikapcsoltad magadban annak tudatos észlelését, hogy milyen érzés is például jól viselkedni, engedelmesnek lenni, szorgalmasan tanulni. Ezek ugyanis többnyire inkább rossz érzések voltak: korlátozóak, untatóak, szomorúak vagy egyszerûen fájdalmasak. Nem jó dolog a szomorúságot és fájdalmat folytonosan érezni. A megoldás tehát kézenfekvő volt: kikapcsolod az észlelést. Hogy ne érezz, ne tudatosítsd magadban az érzéseidet. Az észlelés és tudatos megélés helyét a racionális mérlegelés foglalta el. Persze hogy ésszerû dolog kijárni az iskolákat, ellenkező esetben soha nem sikerül megfelelő helyet betöltened a társadalomban, stb. Ez ad erőt neked, és ha elég keményen mondogatod magadnak, a saját észlelésed hangját már nem fogod hallani.
-
Az érett elme hatékonysága, bármennyire hasznos is, elvakít minket a jelen pillanattal szemben. Folyton a következő dologra ugrunk. Az élményt nagyjából úgy közelítjük meg, ahogyan egy mesterséges intelligencia (MI) program: az agyunk a jelen adatait szakadatlanul a múlt fogalmaira fordítja, visszanyúl a releváns tapasztalatért, majd ezt használja fel arra, hogy a lehető legjobb tippjét adja, miként jósolja meg és navigálja a jövőt. Az utazás, a mûvészet, a természet, a munka és bizonyos szerek egyik tulajdonsága, hogy elzárnak minden mentális útvonalat előre és hátra, és belemerítenek a jelen áramlásába, ami szó szerint csodálatos - a csodálkozás pedig pontosan annak a fajta tehermentes "első látásnak", a szûzi észrevételnek a mellékterméke, ami elől a felnőtt agy már bezárta magát. Michael Pollan
-
Ha valamire az ember nagyon vágyódik, rendszerint nem kapja meg. Csak amikor már elengedi a vágyódást - akkor jön a beteljesedés. Amikor nem akarsz, és nem követelsz már. Amikor minden tőled telhetőt megteszel - és utána rábízod az egészet az Istenre, a Természetre, nevezd, ahogy akarod. Ez a mágia titka: megvágyni - és elengedni. Müller Péter