Téma
Jövőkép idézetek
-
Egy nap valaki felségül vesz. Elég kedves lesz és ez nagyon boldoggá fogja tenni a szüleimet. (...) Gondját viselem a gyerekeknek, ragaszkodok az állásomhoz, fizetem a hiteleimet. Egy darabig meglesz az egyensúly. Aztán nagyjából tíz év múlva lesz egy afférja, mivel én túl elfoglalt és fáradt vagyok. Rájövök. Megfenyegetem, hogy megölöm őt... a szeretőjét, magamat. Túl leszünk rajta. Néhány évvel később, lesz neki még egy. Ezúttal tudomást sem veszek róla, mert... nagy hûhót csapni úgy tûnik, nem éri meg... És így élem a hátralévő napjaimat.
-
Halálosan szeretlek (...). De nem akarhatod, hogy te légy az egész világom, mert az úgy nem lehet teljes! Hogy ne barátkozzak, ne vegyem észre másokban a szépet, jót, érdekeset. Ezennel szentül megígérem neked, hogy meghagylak téged szabadnak! Miközben persze árgus szemmel figyelem, megtartod-e hûségesküdet! Kérlek téged, te is hagyd meg szabadságomat, és én se szegem meg hûségeskümet. Vavyan Fable
-
A sebészek okkal tanulják meg forgatni a szikét. Szeretjük azt mutatni, hogy kemény, hideg fejû tudósok vagyunk, eljátszani, hogy semmitől sem rettenünk meg, de az igazság az, hogy azért leszünk sebészek, mert azt reméljük, hogy legyőzzük, ami a lelkünk mélyén kísért minket: a gyengeség, a halál. (...) Nemcsak a sebészekre igaz. Igazából senkit nem ismerek, akit ne kísértene valaki vagy valamim, és valahányszor megpróbáljuk egy szikével kivágni a fájdalmat vagy elrejteni a szekrény mélyére, rendszerint belebukunk. Csak úgy tûnnek el a ronda foltok, ha új lapot nyitunk, vagy eltemetünk egy régi történetet, hogy végre, végre megnyugodjon.
-
- Én csak a mindennapi élet varázsában hiszek. Úgy értem, olyan dolgokban, amiket láthatok és megfoghatok. Mint a zöld hajtások, amik átverekedik magukat a havon februárban. (...) - Én is értékelem a mindennapokat, de miért ne élhetnél a bizonytalanságban? A világban ma már nincs annyi rejtély többé. Nincsenek felfedezésre váró kontinensek. Nincs többé mély, sötét Afrika. Már minden fel van térképezve mûholdakkal és hanglokátorokkal, mégis, az emberek kapaszkodnak az ismeretlenbe. Ettől vagyunk képesek nőni.