Téma
Jövőkép idézetek
-
Kérdezted, hogy ki vagyok valójában. Nos, egy bûnös. És bárhová is megyek, a bûnöm követ engem. Valaha jó ember voltam, már nem vagyok az. Anya, ha meg kéne határozni, most elsősorban az vagyok. Később lehet, hogy ez visszaüt, de vállalom! Tudod, az ember időnként ráébred bizonyos dolgokra, velem most ez történik. Rájöttem, hogy ez nem nekem való, semmi keresnivalóm nincs már itt. Menjünk el! Nem tudom, hogy mûködne a dolog együtt, mennyire ismernél meg engem, de neked még megnyílnék!
-
Annak idején az is mese volt, hogy egy nap majd tüzet tudunk gyújtani, nem kell a villámra várni. Az is mese volt, hogy feltaláljuk az autót. Egy meséből indult el, aztán lett belőle valami. Az atombomba is mese volt, és aztán robbant. Az ember ilyen. A fantáziáját mûködteti, és szeretné megvalósítani, amit kigondolt. Csányi Vilmos
-
Ha életben vagy, akkor kreatív személy vagy. Te is, én is és mindenki, akit csak ismersz, több tízezer évet felölelő időszak alkotóinak leszármazottai vagyunk. Dekorátorok, ezermesterek. történetmesélők, táncosok, felfedezők, hegedûsök, dobosok, építészek, kertészek, problémamegoldók és szépítők - ők a mi közös elődeink. Elizabeth M. Gilbert
-
Egy országban - újságok segítségével - két hét alatt a düh és felháborodás olyan állapotába lehet hozni az ítélőképtelen tömegeket, hogy az emberek hajlandókká válnak arra, hogy bizonyos érdekeltek érdemtelen céljaiért katonáknak öltözve öljenek, és magukat megölessék. Ennek megfelelően nem hiányoznak a próféták, akik kultúránk közeli pusztulását jósolják. Én nem tartozom ezekhez a pesszimistákhoz; hiszek egy jobb jövőben. Albert Einstein
-
A tudományt nem újonnan teremti meg minden új nemzedék, a tudomány olyan, mint a folyton égő fáklya, amely nemzedékről nemzedékre száll. Világos, mi a kötelességünk azokkal szemben, akik átveszik tőlünk, s továbbviszik ezt a fáklyát: segítenünk kell őket, de ne diktáljunk nekik, mert a dogmatizmus ártalmas, gátolja a tudomány fejlődését és még inkább a tudósok nevelését.
-
Minden város sajátos ízekből, zajokból, színekből és csöndekből áll, melyek a lényegét jelentik, és amelyek mégis naponta múlnak ki a felejtés csöndes vesztőhelyein. Romló kövek, rebbenő fények és árnyékok, illanó szagok, elhaló zörejek hatalmas mozaikja a város. Megszámlálhatatlanul sok változó töredék áll össze azzá a bonyolult egésszé, ami végül is mindig ugyanaz, és mégsem egészen ugyanaz marad. Száraz Miklós György