Téma
Jövőkép idézetek
-
Semmi se természetesebb, mint a halál, és mégis, a halál, ha szemtől szembe állunk vele, mintha valami kábultságot keltő ütést mérne ránk. Hiába látjuk előre, abban a nagy pillanatban, amikor csakugyan megjelenik előttünk, fagyos lehelete átjárja, feldúlja, összeborzongatja, megreszketteti minden idegünket, eltompítja érzékeinket, lesújtja egész gondolkozásunkat. Megjelenésében van valami, ami szívünknek örökre megérthetetlen; valami borzalmasan leverő, süketítő, butító. Ambrus Zoltán
-
Nemcsak abban áll a magyar szakácsmûvészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy "de már ebből eszünk!" Jókai Mór
-
A manapság írt történetek mind nagyon szépek, jelentősek, mélyek és hasznosak, temperamentumosak vagy higgadtak. Az egyiknek előszava van, a másiknak utószava. De miért nincs egyiknek sem közbeszava? Az világos, hogy az írónak legalább egyszer egy könyv folyamán tisztáznia kell szándékait, céljait, okait. Honnan hová tart? Miért? Kinek? Hogyan? De - úgy hiszem - az előszóban ez még túl korai. Az olvasó azt gondolhatja: "No lám, még el sem kezdte, de máris magyarázkodik, ebből semmi jó nem fog kisülni." Az utószóban pedig már túl késő, a befogadó ekkor már csak legyint: "Most már mondhatsz, amit akarsz, írókám! Mit számít? Túl vagyunk mi már ezen, ennek így semmi értelme." Legjobb tehát pontosan a könyv kellős közepére tenni ezt a részt, s így közbeszót alkalmazni. Cserna-Szabó András