Téma
Jövőkép idézetek
-
A szépség egymagában még (...) nem fojtotta volna bele a dühös szózuhatagot. Tudomást sem vett volna a bájos arcról, a reszkető ajkak érzéki teltségéről, az elegáns vonalú arccsontokról, melyeket mintha szobrász vésője faragott volna ki, az éjfekete haj selyemzuhatagáról, melynek néhány fürtje kicsúszott a hajpánt alól. A szidalmakat azonban az forrasztotta a torkára, amit a nő tekintetében látott. A szeme égszínkék volt, különleges, csillogó kék, mint a hóvihar után kitisztult téli ég. De ragyogásuk ellenére ezek a szemek nem voltak sem olyan reményteliek, sem olyan büszkék, mint a téli égbolt.
-
Amikor a környezetünk egyszer lenyûgöz, másszor az idegeinkre megy, ugyanazokat a dolgokat látjuk egyszer így, másszor úgy, hasonlóan ahhoz, mint amikor beleszeretünk valakibe, és eleinte idegesítő szokásait kezdjük el a legjobban imádni. Akadozó párkapcsolatokban viszont a partnerek pont azt gyûlölik meg egymásban, amit a kapcsolat elején megszerettek.
-
A zseblámpámból kifogyott az elem. Most is emlékszem rá, milyen szaporán vert a szívem, ahogy lépkedtünk a fák között. Ott voltam a sötétben, kézen fogva a fiúval, akit szeretek. Tudtam, hogy elolvadok, ha hozzám ér. Ismeri ezt az érzést? Amikor öt percet sem bír ki nélküle? Amikor mindenről ő jut az eszébe? Amikor csinál valamit, és az első gondolata az, hogy: "Õ vajon mit szólna hozzá?" Õrült egy érzés. Csodálatos, de egyben fájdalmas is. Olyan félelmetesen sebezhető lesz tőle az ember. Harlan Coben
-
Ki voltam szolgáltatva ennek a nőnek, a hamiskás mosolyának, amikor a sötétben fekve úgy tett, mintha eltévesztené a nevemet. Adtam a sértődöttet, de valójában teljesen kétségbeestem. Ilyenkor még vadabbul szorítottam a karomba, mint előzőleg a képzeletemben. Ha az egyikünk így játszadozott, akkor a másik rendszerint szenvedett. Teljesen abszurd volt az egész. Anna Gavalda
-
Az ember nagyon sok mindent kibír és túlél. Mikor előtte van valaminek, ami szörnyû, vagy benne van, azt hiszi, nem bírja elviselni. De hazajöttek az emberek a Don-kanyarból, hazajöttek Auschwitzból. Én azt hiszem, az ember mindent el tud viselni, mindenből ki tud lábalni valahogyan. Hogy mennyi sérüléssel, nem tudom. Jordán Tamás
-
Soha ne kritizálj nyilvánosan senkit vagy semmit, hacsak nem morális vagy etikai kérdésről van szó! Minden negatív dolog, amit kimondasz, legalábbis képes tönkretenni valakinek a napját, vagy ami még rosszabb, összetörni a szívét, vagy egyszerûen csak egy jövőbeni lehetséges szövetségesből olyasvalakivé változtatni, aki soha nem fogja tudni elfelejteni, hogy undok vagy igazságtalanul kritikus voltál vele.