Kapcsolat vége idézetek

A sajtó révén (...) immár nagyon is lehetővé vált, hogy valaki egyszerre legyen gondolkodásában középszerû, híján legyen a képzelőerőnek és a kreativitásnak, és egyúttal elképesztően jól informált legyen. Korunk hülyéje minden további nélkül tudhatja, amit korábban csak lángelmék tudtak, persze így sem lesz más, mint idióta - a jellemvonások olyan elkeserítő elegye ez, amely elmúlt korokat nem nyomasztott. Alain De Botton

Csak a kudarcainkból tanulhatunk! - tartja a közfelfogás. Én szeretném tudni, hogy mit. A tapasztalataim szerint újra és újra ugyanabba a gödörbe szoktunk beleesni. Moldova György

Micsoda mámorító lehet ajándék-szárnyakon vitorlázni! Ha most elhalmoznának téged mindenféle jóval, előnnyel és társadalmi hízelkedéssel, vajon hogyan ítélnéd meg saját emberi helyedet és értékedet? Nem kötne-e le a számtalan apró figyelmesség, az ingyen autó, a nagy lakás, a biztos kaja, a tálcán kínált kényelem? Végül a józan eszed is elhitetné veled, hogy mindezeket nem gyengeségeidért osztogatták, ellenkezőleg... Lassan kialszik az önvizsgálat ébersége, a tûz, amely minket edzene, de hagyjuk elsenyvedni, mert perzselése kényelmetlen, és füstöt, pernyét szór a lángja.

Eltévedt bárány voltam, de Te visszafogadtál. Az életem halott volt, de Te föltámasztottad. A szívemben már nem lakott szerelem, de Te visszaadtad nekem ezt az adományt. Paulo Coelho

A mérsékelt intelligenciájú ember is észreveszi azt, ami kiveri a szemét. Pelham Grenville Wodehouse

A nehéz időkben a legtöbb, amit egymásért tehetünk, az, ha nyitott füllel és szívvel meghallgatjuk a másikat, és tudjuk, hogy a kérdéseink ugyanolyan fontosak, mint a válaszaink. Fred Rogers

Ha éltünk boldogságát, minden reményeit, csupán egy pontba vonjuk össze, s a lélek ez egy ponton csüggvén egész erejével, ezen pont összerogyik, mit várhat többé a lélek az élet romja felett? Fáy András

A legénybúcsút olyanoknak találták ki, akik szomorúak, amiért vége az agglegényéletüknek. Én viszont alig várom, hogy magam mögött hagyjam. Vagyis nem igazán van értelme. Stephenie Meyer

"Elesni a dicsőség mezején, Szívemben méltó ellenfél vasával!" Erről beszéltem, ábrándoztam én, De hát halálom életemre rávall! (...) Jó!... A szerencse mindétig került. Még a halálom, az sem sikerült. Edmond Rostand

Ha kinyújtod a kezed, én egy szívet rejtek el benne, Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne. A levél, amit írok neked, olcsó papír, tinta, Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta.

Beakad a hang, és egy ágon libeg tovább, betapad a szó, ahogy a lélek (hopp!) odébb állt. Repdesek melletted, de te nem látsz, nem hallasz, te csak a felhők közt dúdolgatsz. Rúzsa Magdolna

Az iskola: kórház a tudatlanoknak. Annak kell odajárnia, aki képtelen bármit is elsajátítani; ott aztán muszáj tanulnia, és nyugton maradnia a fenekén. Sokkal jobb megszerezni a tudást, mint tanulni. Az iskolában folyton csak a magolás, a biflázás, de semmi különlegeset nem tanulsz. Sokkal többet tanulhatsz, ha járod a világot, és nyitva tartod a szemed.

Ne csukd be a lelked ajtaját! (...) Az öröm is vendég. Ha elreteszelve találja az ajtót, szaladhatsz utána.

Nem járok templomba, gyanakszom a papságra, az egész klérusra, rosszak a tapasztalataim. És ember képére mintázott szakállas jóistenben sem hiszek, de abban igen, hogy úgy kell élni, mintha lenne, tisztességesen, hogy a halálom pillanatában könnyû lélekkel távozhassak, ne terhelje semmi a lelkiismeretemet. Lángh Júlia

Csak dal vagy. Néhány ütemnyi megható zene. Csak könny vagy. Az emlék fájdalmas üzenete.

Legény lettem, édes anyám, Szellemednek tündérszárnyán, Odahagytam lágy kebeled; Édes anyám, isten veled! Zajzoni Rab István

Bókkal kísérteni valakit épp akkora bûn, mint fogadni a bókot.

Mostanában kezdem úgy érezni, mintha túl sok lenne a zaj, tudod? (...) Az összes hang figyelemért küzd - tanárok, szülők, magazinok. Mi megy be, mi megy ki, ki jó fej, ki nem annyira jó fej. És ezek a szarok olyan hangosak lesznek, hogy úgy érzem, nem hallom a saját gondolataimat. Tudod, csak be akarok ülni a kocsimba és vezetni, de aztán meglátlak téged. Meglátlak a folyosón keresztül: behajolsz a szekrényedbe abban a kabátban, amit annyira szeretsz, és ahogy besimítod a hajad a füled mögé, és meglátsz engem, és mosolyogsz. Csak mosolyogsz, és a zajok elcsendesednek, tudod? És az egyetlen dolog, amit hallok, az a hangod, amikor kiejted a nevemet.

Vég nélkül ostorozzák azokat, akik eltorzítják a múltat, újraírják, meghamisítják, felfújják ilyen-olyan esemény jelentőségét, egy másikat meg elhallgatnak; az ilyen kritika talál (csakis találhat), csak épp súlytalan, ha nem előzi meg még alapvetőbb kritika: az emberi emlékezet mint olyan kritikája. Hiszen mi várható el a nyomorulttól? A múltnak csupán hitvány kis morzsáját képes megőrizni, és senki meg nem mondhatja, miért éppen azt, miért nem egy másikat, mivelhogy ez a választás mindannyiunknál titokzatosan megy végbe, szándékaink, érdekeink köréből kiesik. Milan Kundera

A szerelem metafórával kezdődik. Azaz: a szerelem akkor kezdődik, amikor a nő bevési első szavát költői emlékezetünkbe. Milan Kundera