Téma
Kapcsolat vége idézetek
-
Nem lehetséges szoros, tartós kapcsolatban létezni valakivel úgy, hogy az egyszersmind ne lenne bonyolult is, annak minden következményével együtt. Természetesen láthatunk valamit egyszerûen is, ami valójában nagyon árnyalt és összetett, de ez akkor inkább rólunk szól, a mi nézőpontunkról, és nem magáról a kapcsolatról. Aki tehát valódi hosszú távú békét szeretne a társkapcsolatában, annak tudnia kell lemondani a nyugalmáról. Pál Ferenc
-
Be kell járnom az utat, a gyász útját is, ezt nem lehet kikerülni. Figyelnem kell rá, mikor mi nyílik ki előttem, és abba beleállni akkor is, ha fáj. Nem lehet, hogy csak fájjon, mert az nem vezet sehova. A céltalan szenvedés nem vezet sehova, de a szenvedés energiája átgyúrhatja a lelkemet valami jobbá.
-
A jó kapcsolat lelkileg táplál, többek vagyunk tőle, képesek vagyunk benne együtt fejlődni, növekedni, kiteljesedni. Ahol ez nincs meg, ott érdemes pluszenergiákat befektetve, akár külső segítséggel dolgozni mindezen. Ahol azonban nincs esély mindennek az elérésére, azt a kapcsolatot le kell zárni, bármi legyen is az ára.
-
Az élet nehéz döntések sorozatának látszik: hogyan találom meg életem párját? Maradjak a házastársam mellett, vagy jobb, ha elválok? Miből fogom kifizetni a lakbért? Van olyan munka, amit szeretek is és pénzt is hoz? Mihez kezdjek az idegesítő rokonaimmal? Hol érezhetem végre otthon magam? Hogyan őrizhetem meg vagy nyerhetem vissza az egészségemet? És így tovább. De a rengeteg látszólagos választási lehetőség mögött mindig a félelem és a szeretet között kell döntenünk. A félelemtől sérülünk, a szeretettől gyógyulunk. A többi csak részletkérdés.
-
Olyan hirtelen lett vége. Öt évig voltunk együtt, pörgős, vidám társasági életet éltünk. Beszéltünk házasságról is, meg ilyesmikről, s bár még távolról sem álltunk készen rá, mégis úgy vettük, hogy előbb-utóbb összeházasodunk. Egymással. Majd ha felnőttek leszünk. De a felnövés folyamatában elvesztettem. Valahol útközben. Nem egyik napról a másikra történt, hanem fokozatosan, minden egyes nappal kicsit több tûnt el belőle. Cecelia Ahern
-
Az elfogadás egy borzasztó nehéz folyamat. Amikor nemcsak elfogadom, hanem önmagamba befogadom az általam megélt negatívumot. Elfogadom a kiejtett szavakat. Ez az a folyamat, amikor a kimondott szó vérré válik. Brutális fájdalommal jár. Érzi a bőrén mindazt, amit eddig is sejtett, de nem akarta megélni. Ami késik hölgyek (urak), az nem múlik! Csernus Imre
-
Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA. Helen Fielding