Téma
Kapcsolatok idézetek
-
Nem vagyok anarchista; úgy vélem, szükséges a kormány, s egy szabad társadalomban a funkciója nem utolsósorban az, hogy megakadályozza a kényszert. Ha katonasággal és rendőrséggel rendelkezik, ezeket finanszíroznia is kell. Az adókat viszont kényszer útján hajtják be. Ilyenkor tehát azért alkalmaznak kényszert, hogy fenntartsanak szervezeteket vagy intézkedéseket, amelyeknek más síkon éppen a kényszert kell megakadályozniuk. Milton Friedman
-
Noha az összes érzelmi állapotunk közül bizonyára a pökhendiség a leghiábavalóbb, mégis sokszor ennek a bûnébe esünk, mert az arrogancia a könnyebbik út. A szellem lustaságából fakad, és ugyanazon a logikán alapul, mint a rasszizmus: az alapértelmezett beállítás a másik lebecsülése, már az első találkozást megelőzően.
-
Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik. Popper Péter
-
Ha valakit folyamatos kudarcok érnek, és nem elég erős egyéniség, hamar a béka segge alá kerül a lelkiállapota. Utána meg már jön a lavina. Ha párkapcsolatban él, akkor otthon fagyos lesz a hangulat. Ha fagyos a hangulat, akkor a nő nem érzi magát nőnek, a férfi pedig férfinak. Ha ez bekövetkezik, akkor általában a munkába menekül az ember, amit előbb-utóbb rosszul fog végezni, és elveszti azt is. Szép kis spirál, nem igaz? És milyen sokan benne vannak!
-
Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tûnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb. Müller Péter
-
Mit sem tanultunk történelmünk hibáiból, és a zsigeri reakciókat, leegyszerûsített jelszavakat, tömegérzelmekre ható mondatokat még rá is engedjük egy szuperszonikus sztrádára, az internetes közösségi felületekre. Ahol nem csak a fiatalokat kell félteni attól, hogy naivitásukat, kíváncsiságukat kihasználva beszippantja őket egy-egy alternatív valóságbuborék. Egyre több idős embert is radikalizálnak mindenféle nézetekkel különféle fórumokon és Facebook-csoportokban, miután ez a kevésbé aktív, ugyanakkor sokszor kiszolgáltatott korosztály is egyre több időt tölt az interneten. Al Ghaoui Hesna
-
Az ember idealistaként vág neki az életnek, ha úgy tetszik, erkölcsileg szilárdan, ám erkölcsi szilárdsága apró darabonként mállik szét, mígnem kimerül, és olyasmiket tesz, amire soha nem számított volna. Vagy amitől mindig is félt, hogy egy nap megteszi. Vagy valami ilyesmi. Az ember azt hinné, van egy töréspont, egy döntő pillanat, amikor minden megváltozik, de nincs ilyen. Nem, a dolog nem drámai, pusztán a szétmállás unalmas, monoton folyamata, mígnem végül elfogy a cérna. Don Winslow
-
Ha azt kérdezed, hol lehet manapság igazi szeretetélményt találni, gondolkodás nélkül azt felelném, hogy a ravatalozókban. Ott, utólag, amikor már vége a sztorinak, jövünk rá, hogy Õ volt AZ! Amikor hiányzik, amikor a hétköznapi unalomból és dulakodásból átlép a történetünk az Örök Fénybe, jövünk rá, kit vesztettünk. Müller Péter
-
A pesszimizmus - ha mint emberi állásfoglalás, teljesen érthető és jogosult is - filozófiának éppolyan naiv, mint az optimizmus: egyformán gyermeki dolog azt mondani a világról, hogy a legjobb vagy hogy a legrosszabb a lehetséges világok közül, tekintettel arra, hogy semmiféle összehasonlítási alapunk nincsen. Szerb Antal