Téma
Katonatiszt idézetek
-
Tudományosán és statisztikailag sem valószínû, hogy tizenkét-huszonnégy hónapnál tovább tartson a szenvedély, amely a kapcsolat elején lángol. Ha hosszú távú kapcsolatot keresel, és a döntésedet a felfokozott vágyállapotra alapozod, amelynek elkerülhetetlenül eljön a vége, akkor hatalmasat fogsz csalódni.
-
Mennyire szeretlek? Hadd számolj csak! Magosában, hosszában s széltében szeretlek. A térnek, hova lelkem elér, ha száll s felkél a lét határa az Úrhoz, ki elvesz s ad. Szeretlek halk vágyában a köznapoknak, mikor a nap ragyog s a gyertya ég. Szeretlek lángra gyúló szenvedéllyel, bánatom erejével, gyermekkorom hitével. Elizabeth Barrett Browning
-
Szeress, és légy boldog... itt az ideje, hogy eljuss idáig! Felejtsd el, ami a múltban történt! Az az asszony, aki ma vagy, nem ugyanaz, mint aki tegnap voltál. Ezt jól vésd az emlékezetedbe! Sose gyászold a múltat! Sose tekintsd tragédiának! Mondd, hogy tapasztalatot szereztél! Mert ennek révén vagyok az, aki ma vagyok, és jobb lettem, mert átestem a tûzkeresztségen.
-
Van mondjuk egy (...) vágyad, amit el akarsz érni. Így, ahogy vagy, még nem lehet a tiéd. Éretlen vagy rá. Ilyenkor látjuk, hogy a teljesüléshez "idő kell". Ez nem azt jelenti, hogy türelmetlenül nézed az órádat és lapozod a naptáradat, miközben ujjaddal idegesen dobolsz az asztalon, hanem hogy alkalmassá érleled magad a teljesüléshez. Müller Péter
-
Meg kell találnunk a boldogságforrásokat, mert csak így érdemes létezni ezen a földön. Sokan ott rontják el, hogy mindig egy másik embertől, egy adott helyzettől várják a boldogságot. És a végén eljutnak odáig, hogy 80 évesen azt mondják, nem voltak boldogok. Pedig valószínûleg csak elmentek mellette.
-
Akivel szemben nagy igazságtalanságokat követtek el, megsebződött, sokat szenvedett, főleg gyerekkorban, gyakran azt gondolja, hogy ennek ő az oka, elhiszi, hogy ő a rossz, és a büntetést megérdemli. Így gyermekként önmagát teszi felelőssé olyasmiért, amiért nem felelős, ez azonban annyira nyomasztó lehet számára, hogy a későbbiekben mindenért másokat hibáztat, mert felnőttként ezt már megengedheti magának. Ezért a saját életéért az "itt és most"-ban nem vállal felelősséget. Ha közel merné engedni magához azt, hogy ő ott és akkor nem volt felelős - ami persze óriási lelki megterhelést jelenthet -, akkor képessé válna arra, hogy a jelenben felelősséget vállaljon önmagáért. De amíg ezt nem teszi, létrehoz egy sajátos egyensúlyt, ami önmaga kárhoztatása és mások okolása között alakul ki. Pál Ferenc