Téma
Katonatiszt idézetek
-
Itt az ideje, hogy megírjam, amit nem tudtam elmondani, akkor is, ha már késő. Levelemben leírom neked, hogy mi történt, bár sosem fogod megkapni. Te mondtad, hogy miután megírjuk, el kell égetni a levelet, hogy elégjenek vele együtt az érzések is, és a fájdalom. Vagy hogy is volt, hogy mondtad, ja igen, elszáll a füstjével a fájdalom. Csak pontosítani akarok. Bolond volnék, ha nem sírnék azért, mert hibáztam. Elszúrtam. Kezdem elölről. Megpróbáltam tovább lépni, korábban sohasem sikerült. Kapaszkodtam a múltba, visszanéztem... úgy akartam felejteni, hogy közben folyton emlékeztem. Micsoda hülyeség... így aztán lerobbantam. Két dolog közt őrlődöm, megbocsátás nélkül. Nincs előrelépés megbocsátás nélkül. Nem várok csodákat, csak ami szembejön, vagy nem. Sok mindent kell tisztáznom, de ez nem csak rajtam múlik, rajtad is.
-
Az emberek ezért házasodnak össze (...). Egyáltalán nem (...) a társadalmi helyzetért. Ha ügyesek voltak, fel tudtak építeni egy olyan házat, amelynek nem voltak falai, láthatatlan teteje volt, és olyan padlója, amelyre nem lehetett rálépni - a szerkezet azonban olyan menedéket jelentett számukra, amelyet egyetlen vihar sem tudott elsöpörni, semmilyen tûz nem tudott felégetni, és az idő vasfoga sem hagyta rajta a nyomát. J. R. Ward
-
A temetés a legszebb dolog az ember életében. (...) Itt is van olyankor, meg ott is; egy hídon áll, ami összeköti az életet a halállal, a létet a nemléttel, a bizonyost a bizonytalannal. Az elhunyt elnyeri végső helyét az emlékek között, cselekvésre képtelen immár, a múlt passzív szereplője lesz, egy árnyék a ködben, melyre már nem figyel senki sem. Jelen időből múlt idő. Veres Attila
-
Minden teremtmény természetes törekvésével nyugalmat keres. Akár tudják, akár nem, mégiscsak ezt tanúsítják munkáikkal. A követ nem fosztja meg semmi mozgáshajlamától, hogy állandóan a föld felé törekedjen: mindaddig, amíg a földön nem fekszik. Éppígy viselkedik a tûz: felfelé törekszik. Minden egyes teremtmény keresi a maga természetadta helyét. Eckhart mester
-
Miféle szavakkal írhatnám le az árvíz iszonyatos pusztítását? Nincs arra emberi eszköz, hogy megállítsuk! Magasra duzzad, vadul hömpölyög, alámossa a hegyeket, áttöri a legerősebb gátat is, kiszaggatja tövestül a fákat; őrjöngve rohan, szántóföldek talajától zavaros; magával ragadja a szegény, fáradt parasztok már-már elviselhetetlen fáradozásának minden gyümölcsét. Siváran, kifosztva, mélységes nyomorúságban maradnak ott a völgyek. Leonardo da Vinci