Téma
Katonatiszt idézetek
-
A Legyek Urában a fiúk egy csoportja leöl egy disznót a dzsungelben. Megkínozzák, a fejét pedig egy hegyes póznára helyezik, áldozatként a sziget fölött istenségként lebegő lény számára. Sötét vér csepeg a fogain, a fiúk pedig elszaladnak. Az egyik fiú, amikor egyedül marad, sírni kezd. De nem a disznót siratja, hanem az ártatlanság korának végét, s az emberi szívben rejlő sötétséget.
-
Időnként mindenki kételkedik önmagában, de néhányan nem tudnak megbirkózni a kétségeikkel, olyannyira, hogy ezek beépülnek az énképükbe. Ettől kezdve mindent, ami velük történik, ennek a hibás elképzelésnek a fényében értelmeznek, ami önmagát erősítő folyamattá válik. Ezért szinte lehetetlen egyedül megszabadulniuk a kétségeiktől. Woo-kyoung Ahn
-
A szerelem, ha elmúlt, mindig szomorú. Nagylelkûséget ritkán tanúsít. Aki szakít, furdalja a lelke. Akit elhagytak, sebeit nyaldossa. A kudarc tán jobban fáj, mint az elválás maga. Ám végül mindenki azzá lesz, aki mindig is volt. És néha megmarad egy dal, egy papírlap két szívvel, mint gyöngéd emléke egy nyári napnak.
-
Azok, akik kevésre tartják magukat, rendszerint nem éreznek elég erőt ahhoz, hogy változtassanak életükön. Parafadugónak látják magukat a hullámokon, szélsodorta felhőnek, egyszerû sakkfigurának az élet játékában. Ezzel szemben azok a férfiak és nők, akik pozitívan tekintenek önmagukra, készségesen vállalják a felelősséget saját életükért. Inkább alanyoknak érzik magukat, semmint tárgyaknak.