Téma
Kertészkedés idézetek
-
A mezőn és az erdőben és az ott rejtőző állatvilágban, tulajdonképpen már minden kertben olyan valóság mutatkozik meg, ami végtelenül valóságosabb, öregebb, mélyebb és csodálatosabb, mint bármi, amit emberkéz alkotott, és ami ráadásul akkor is fennmarad még, amikor a gépek és a beton halott világa majd eltûnik, elrozsdáll és széthull. Albert Hofmann
-
Az ember csak azt érti meg, amire maga jön rá, amit készen kap, anélkül, hogy lélekben megdolgozna érte, az egyik fülén be, a másikon ki. Olyan ez, mint a növények öntözése: a növény nem élhet víz nélkül, de nem sokat ér a vízzel, amit a leveleire öntenek, az lepereg róla, csak azt a vizet képes igazán felhasználni, amit a gyökerein keresztül maga szív fel.
-
Természetesen nem csoda, hogy a növényeket mozdulatlan lényeknek tekintjük, hiszen helyhez kötötten élnek, örökre a földbe gyökerezve, helyváltoztatásra képtelenül. Ám ha hosszabb időn át türelmesen figyeljük őket, azt tapasztaljuk, hogy szó sincs mozdulatlanságról; finom és bonyolult mozdulatok olyan gazdag parádéjának vagyunk tanúi, mintha Barisnyikov kelne életre egy balettelőadás első jelenetében. Levelek pöndörödnek és bomlanak szét, virágok tárulnak ki és csukódnak össze, hajtások köröznek, inognak és hajladoznak. Daniel Chamovitz
-
Én vagyok az első nővéred, egy darab földed vagyok, mit virággal te ültettél be, és most élek, virulok. Kis tó van benne, mit te ástál, és füves domb, két szép virágágy: mind a tied, gyönyörködj bennük! - Ha fekszem, mint most, veled együtt, szívem tele tiszta örömmel, minden ízem tele gyönyörrel - mint mustot, iszom leheleted, hallom szavad s feléledek.
-
A kert egy jól sikerült kompromisszum az ember és a környezete között, amelyben mindkét fél megtalálja a számítását. Ez a kompromisszum mégse tekinthető kőbe vésett szerződésnek, amelyhez mindkét fél feltétel nélkül tartaná magát. A természetet ugyanis nem kérdeztük meg: mi, kerttulajdonosok állítjuk fel a szabályokat. És lehetnek ezek bármilyen tisztességesek, a természet folyamatosan arra törekszik, hogy visszahódítsa a területeit. Peter Wohlleben
-
Tudom, hogy úgy belenőhetek abba, aki valójában vagyok vagy lehetek, mint ahogy egy növény belenő abba a lénybe, akivé akkor válik, ha egy jó kertész neveli, aki érti a növényt. A növényt sem lehet megjavítani. Meg lehet adni a számára azt, amire szüksége van. Lehet, hogy több napsugárra van szüksége, lehet, hogy egyszerûen csak szeretni kell. Ha bajban lennék, akkor lehet, hogy nekem is csak egy olyan emberre lenne szükségem, aki szeretne. Ha megtalálnám, akkor sokkal jobban érezném magam, mint akkor, ha olyasvalakivel találkoznék, aki meg akar javítani. Aki meg akar javítani, az nem szeret. Ez biztos. Feldmár András