Téma
Kertészkedés idézetek
-
Nem érted? A mag az élet. A hagyma a rothadás. Az élet a rothadásból kikél... De minden növénynek más a természete. Mint az embernek. Meg köll vele ösmerkednünk. Van olyan, aki csak kövér földben díszlik, mint a mák és a napraforgó, meg a jeges levelû lapu. Van olyan, akinek szegénység a világa. A kövirózsa példának okáért, vagy a borostyán, vagy az őszibarack. Ismét más növények a társas életet szeretik, mint a hangyák vagy a farkasok, vagy az emberek: a fenyőfa, nyírfa, bükkfa. Ismét mások a magányos életet kedvelik, mint a remeték: a diófa, hársfa, birsalmafa, berkenyefa. De berkenyefát soha ne ültess... A berkenyefa... nem terem addig... ameddig az ültetője él. Gárdonyi Géza
-
Ki fákat ültet, előre tudhatja hihetőleg, mily növések lehet s lenni fog, ha azon helyet, hova ülteti, előbb gondosan megvizsgálja. Így a nemzetek növését, kifejlődését s éltek hosszát is néminemû igazsággal előre jövendölhetni, ha alapjok vagy szellemek miségét szorgalommal nyomozzuk, s azt átlátni lelki erőnk megengedi - vagy inkább, ha testi gyáva létünk lelkünk tehetségit nem gátolja. Széchenyi István
-
Ha a nagyon is földi dolgok ellenére, melyek révén a természet irányít bennünket, szépnek és jónak találjuk a szerelmet, miért ne erősíthetnénk magunkban ezt az érzést azzal is, hogy némi égi és mûvészi tejszínhabot öntünk rá? Ha beszélünk, éneklünk, költeményt írunk, festményt alkotunk, színdarabot játszunk róla, csak még szebbé és még érdekesebbé tesszük azt. Az pedig csak jó! Az evolúció sohasem tiltotta meg nekünk, hogy az élvezetet általunk választott trükkökkel is fokozzuk. Egészen addig, amíg rendesen szaporodunk.
-
A madárijesztő (...) eleinte valóban elijeszti a madarakat, nehogy felegyék a vetést - hiszen egy földmûvesre hasonlít, aki végezhet velük. Ha azonban sikerül legyőzniük a félelmüket, ott a nagy lehetőség. A madárijesztő ugyanis kijelöli a helyet, ahol a táplálék rejlik. Hát nem csodálatos? Félelmeink mögött ott az eltemetett kincs. Sólyom Anna
-
Nem fáról lehulló gyümölcs lettem, hanem mag, amely arra vár, hogy elvessék, elültessék az örökkévalóságnak. A férjem szívében akartam lakni. Õ volt a csillagom, a sorsom, a hitem, a végzetem. Kicsiny voltam, de hatalmas életerő lakozott bennem. A világmindenség összes csillagát összegyûjtöttem a két szememben, hogy a fényében füröszthessem őt. Consuelo de Saint-Exupéry