Téma
Kezdet és vég idézetek
-
Bármi legyen is az, amit nagyon sokszor hallunk, egy idő után hitként épül be, és tudatalatti hitként, az életünk mozgatórugójaként kezd mûködni. Mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy az állítás igaz vagy nem, hogy összhangban van-e az univerzális törvényekkel, vagy épp ellenkezőleg. Balogh Béla
-
Maroknyi elemi részecsketípus minden; ezek a részecskék megszakítás nélkül rezegnek és hullámzanak lét és nemlét között; ott nyüzsögnek a térben akkor is, amikor úgy tûnik, semmi sincs jelen; a végtelenségig elegyednek egymással, mint valami kozmikus ábécé betûi, hogy együtt elbeszéljék a galaxisok, a számtalan csillag, a kozmikus sugarak, a napfény, a hegyek, erdők, búzamezők történetét, s nemkülönben az ünneplő fiatalok mosolyáét meg az éjszaka fekete és csillagos égboltjáét is. Carlo Rovelli
-
Bonyolult világban élünk, és bonyolult korban. Mi magunk is annyira bonyolultak vagyunk, hogy megfeledkezünk a legegyszerûbb fogalmakról. Az ember megszületik, él és meghal. Az ember lehet jó és rossz, bátor és gyáva, fösvény és nagylelkû, okos és buta. Az ilyen egyszerû fogalmakat eddig senki sem hatálytalanította.
-
Mercier gondolatai azért voltak különösek, mert mindenütt ugyanaz a hullámzás lüktetett bennük, és változatlanul egyazon szirtes pontokon törtek meg, bármely ponton is került e világba az ember. Nem gondolatok voltak ezek, hanem inkább egyfajta zavaros és szomorú álomképek, amelyekben múlt és jövő roppant kellemetlen módon keveredik, a jelen pedig az örökös fuldokló szerepét játssza. Samuel Beckett
-
A hangolás egy minden koncerten előadott szimfónia, ami a legtömörebben beszél az élet szépségéről. A fiatalságról. A gyerekkorról. Csak most kezdődik minden. Enélkül nincs koncert. Enélkül nem lehet zenélni. Enélkül nincs semmi. Aztán, amikor már beint egy törékeny testû, minimum Liszt-díjas zsarnok, és előadatik a bepróbált mûsor (jó esetben egy kis bepróbált ráadással), valójában már az elkerülhetetlen vég, a ruhatár felé tartunk.