Téma
Kihűlt szerelem idézetek
-
A mesék szép lassan elfogynak már, S a sárgult lapok mind kihullnak sorra. Nézd, a rajzolt ember a földre leszáll, Nem is gondol a távolra! De a csillagképeket Akkor ki érinti meg? Nézd, aki lent van, lassan már Csak a morzsákért tipeg, Ó, már a galambok se repülnek. Mi van, már a galambok se repülnek? (...) Hát hogy repülnék én, kinek szárnyai soha-soha nem nőttek? Zorán
-
- Néha annyira vágyunk valamire, hogy bemegyünk érte egy befagyott tó közepére. - Ott a legvékonyabb a jég. - De ezt te nem látod. Mindenki más igen, csak te nem. Zúzunk a srácokkal, valaki azt mondja nekem: "a befagyott tavadon vagy". Megállok, és gondolkodni kezdek, mert ő lát valamit, amit én nem. Figyelmeztet engem, hogy bármit is csinálok, abba kell hagynom. - Azt hiszem hátrébb kell lépnem egyet. (...) Majdnem elszúrtam mindent, és azt sem tudom, miért. - Pont most mondtam: ő a maga befagyott tava.
-
Sohasem vallottam neki szerelmet szavakkal, de ha a pillantások beszélni tudnak, a sült bolond is kitalálhatta, hogy fülig szerelmes vagyok. Végre megértett és viszonozta pillantásomat - minden pillantások legédesebbikével. Mit tettem azonban én? Szégyenkezve vallom be, hogy fagyosan magamba húzódtam, mint egy csiga. Minden pillantására hidegebb lettem, és beljebb húzódtam csigaházamba, úgyhogy szegény kis ártatlan maga sem tudta végül, nem káprázott-e a szeme, és mert képzelt tévedése zavarba ejtette, igyekezett anyját távozásra rábeszélni. Szeszélyes viselkedésemmel szívtelen kalandor hírébe keveredtem: én tudom csak milyen méltatlanul. Emily Bronte