Kirándulás idézetek

Az utazás nem más, mint... elmenekülés vagy felfedezés.

Amint kilépünk az otthonunk ajtaján, és kisétálunk a kertbe vagy a közeli parkba, máris a természet vesz körül. Apró és nagyobb, lenyûgöző és izgalmas folyamatok ezrei játszódnak le körülöttünk - kérdés, hogy észrevesszük-e őket. Peter Wohlleben

Az utazás távolságot teremt, és kibillent a közvetlenség biztonságot ígérő közelségéből. Kérdéseket vet fel, és kétségeket ébreszt nem csak a látottakkal, hanem saját látásmódunkkal, önnönmagunkkal szemben is. Lehetőséget ad a rácsodálkozásra, az elemi felismerésekre, a világ csodáján érzett ámulatra.

Az utazásoknak megvan az az előnye, hogy amikor az ember visszaérkezik, van miről mesélnie, s az is, hogy fáradtságot színlelhet, ha szótlan, és nem akar mesélni. Artur Heye

Időnként valahogy megtisztul az ember, mint a természet, amikor a friss szél elviszi a súlyos felhőket, kisöpri a nyomott levegőt, a fullasztó párákat: éppolyan kevéssé magyarázható e belső kiderülés és napsütés is, mint ezek a természeti jelenségek. Kertész Imre

Az utazás egyik előnye, hogy egy idő múltán felismerjük: akárhová menjünk is, az emberek olyan nagyon nem különböznek egymástól. Joanne Harris

Jólesik az elsüllyedt, öreg utakat megjárni, a fiatalság ragyogó útjait, (...) és az álmokat, amelyek az örökkévalóságból jöttek, oda is szállnak vissza pihenni és boldognak lenni, mint a szeretetben megfürdött emberi lélek. Fekete István

Néha (...) alig várom már, hogy egy bizonyos dologgal végezzek. Például az egészségem mi­att minden nap kell sétálnom: és tényleg, néha alig várom, hogy vége legyen, mert nem fekte­tek nagy súlyt rá, nem túl érdekes, és nem is tûnik hasznosnak... Észrevettem azonban, hogy ha arra gondo­lok, hogy a jelen pillanatot éljem, mire a séta végére érek, teljesen felüdülök. Így van ez más dolgokkal is. Az ember a jelen pillanatra kon­centrál, és olyan, mintha repülne. Chiara Lubich

Minden nap van napfelkelte és naplemente is. Kiválaszthatod, melyiket szeretnéd. Elindulhatsz a szépség irányába.

Nincs jobb annál, mint amikor az útitervétől elkanyarodva váratlan öröm éri az embert. Medgyes Péter

Szeretnék sétálni (...), szeretném érezni a földet a lábam alatt. Nem szeretném elfelejteni, milyen érzés. Ez az, amiért élünk.

Az ember tesz egy lépést, azután még egyet. Ez az utazás maga. De nyitott szemmel lépni egyet - az már nem is utazás, hanem a gondolkodásunk megváltoztatása. Orson Scott Card

Meglep, hogy az én koromban az igényt, hogy minél többet lássak, halljak, tapasztaljak, felfedezzek, képes vagyok túllépni, anélkül, hogy a felfedezést egy pillanatra is feladnám. Már nem kockáztatok előre nézni, gyakorlati helyek után nézelődni, dolgokat kutatni, amiktől a névjegykártyám vagy életrajzom fényesebben csilloghat. És pontosan ezért élvezem, ami ezzel együtt jár. Nem csak a napot élvezem, élvezem a reggelimet, a kávémat, koktéljaimat, boromat, délutánjaimat a szabadban, a napon sütkérezve, élvezem, ha esik, élvezem az esti napsütést és a vihart, élvezem, élvezem, élvezem. A túlzsúfolt naptáram üressé változott, és mind-mind a kiélvezett pillanataimmal töltöm meg.

Az utazás egyik jó oldala, hogy megtanulod, mit értékelj, ha egyszer hazatérsz. És akkor azok a kis dolgok, amelyek addig természetesek voltak, (...) mérhetetlenül jobbak lesznek, mert már megtapasztaltad a hiányukat.

Milyen varázslatos dolog a biciklizés, mennyire összhangban van a természettel, mennyire felszabadító, változatos, finom mozgás! A bicikli olyan, mint a nyíl, sebesen, hangtalanul suhan, átszeli a lassan ébredező mezőket, s repül az utakon, mint a szél. Irene Solá

Mily szép visszanézni, emlékezni az ifjúságra, mely már messze tûnt! Újra sétálni a mezőkön! A rosszat az ember szívesen felejti s még ha a legnagyobb nyomorban töltötte is: szép volt. Vannak zordabb lelkek, akik tudják, hogy nem volt benne szépség - de ki az, aki nem szívesen kápráztatja el magát emlékeivel! Füst Milán

Mindig a legbonyolultabb és legnagyobb kihívást jelentő pillanatokban találjuk a legtöbb értelmet. Egy egyszerû utazás nem is utazás - csak séta a parkban.

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Márai Sándor

A zarándok olyan utazó, akinek az úti célja szellemi-spirituális.

A séta nem arról szól, hogy A-ból B-be jussunk. Gyakran az a célja, hogy A-ból A-ba érkezzünk vissza, és közben élvezzük a hosszú utat a kiindulóponthoz. Marcus du Sautoy