Téma
Kreativitás idézetek
-
Nem valamilyen célra születtünk, ezért létünk önkényesen és szabadon bármire felhasználható. Lehet belőlünk Krisztus, Hitler, Sztálin, Szent Antal, Al Capone, Lao Ce, vagy bárki más. Csak rajtunk múlik. Nem kötelező betartanunk semmilyen, más emberek, más körülmények vagy éppen saját magunk által felállított szabályt, feltéve, hogy vállaljuk döntésünk következményeit. Mert a szabadság persze mindig következményekkel jár. Trenka Csaba Gábor
-
Ahogy a gének fehérjéket, úgy agyunk gondolatokat alkot. Más agyak kritizálják ezeket a gondolatokat, melyek küzdenek a túlélésért és a szaporodásért. Csakúgy, mint a gének esetében, a hasznos gondolatok kifejeződnek, a hiábavalók elnémulnak. Minél több agy támogat egy gondolatot, az annál valószínûbben válik a kultúrát átható hiedelemmé.
-
A háromszög megengedi, hogy a matematikus konstruáljon és bizonyítson, a háromszög puszta térbeli képzet marad, nem fejlődik továbbivá. (...) Ezzel szemben az eleven gondolatvilág konkrét kifejezésében, amilyen a jog, az állam, a természet, az egész filozófia, itt magát az objektumot fejlődésében kell meglesni; nem szabad önkényes felosztásokat bevinni. Karl Marx
-
Mivel az agy szerkezetét kutató képalkotó módszerek elérték azt a felbontást, hogy érzékelni tudják a dendrittüskék kinövését és az új szinapszisok kialakulását, ma már láthatjuk, hogyan növekszik és szó szerint a gondolatainkat követve hogyan változik az agyunk. Ez pedig új jelentésárnyalatokkal ruházza fel Descartes szállóigéjét: "Gondolkodom, tehát vagyok". Ray Kurzweil
-
A normális ember kevesebbet tud, mint amennyit tanult, a (...) tehetséges emberek (...) sokkal többet tudtak. A tehetségtelen ember alkotása sokkal kevesebb, mint amennyit részeinek összessége jelent. A tehetséges ember alkotása sokkal több, mint részeinek összessége, mert benne van az a bizonyos valami, amely a részek felett lebeg. Kner Imre
-
Naiv tévhit, hogy a mûvészetben az állandó változás egyúttal állandó fejlődést is jelent. Maga a mûvész természetesen úgy érzi, hogy túlhaladt apái nemzedékén és nem érthetünk meg egyetlen mûvészi alkotást, ha nem osztozunk a mûvész élményében, nem érezzük át mi is a felszabadulást, diadalt, amit ő érzett, mikor a kész munkát maga előtt látta. De gondolnunk kell arra is, hogy ami egyik irányban haladás, nyereség, a másikban veszteség, és a szubjektív diadal nem jár okvetlenül együtt a mûvészi érték növekedésével. Ernst Hans Gombrich