Téma
Kudarc féle idézetek
-
Ha bármi fenyegetni kezdi az identitásunkat, nem csak szorongást, hanem bénító félelmet is fogunk érezni. Ha identitásunkat mások hibájából veszítjük el, nem csak haragosak leszünk, hanem úrrá lesz rajtunk a keserûség. Ha identitásunk elvesztése a magunk hibájából történik, életünk végéig utálni fogjuk magunkat, de legalábbis szívből megvetni.
-
Senki sem érezheti magát boldognak, ha nincs ellenkező tapasztalata is a szenvedésről. Az ember elvesztette ezt a tudást, mivel zavaros a kapcsolata a léttel. Mindenáron boldog akar lenni, és minden erejével igyekszik védekezni a szenvedés ellen. Így állandóan harcban áll az élettel, mert az élet egyik felét rossznak tartja és elutasítja.
-
A reális félelmek valódi veszélyt jelentenek. Egy adott kultúrában, egy adott társadalomban megnövekedhet a félelem például háborútól, politikai átalakulásoktól, a megélhetés nehézségeitől, a lecsúszástól, a nyomortól. Rengeteg olyan dologgal van tele a világ, ami valódi fenyegetettséget jelent az ember számára. Popper Péter
-
Ha elutasítalak, nem létezel. Te sem és a félelem sem. Mert nem tanítottak meg engem sem szeretni. Szeretetem önzésből fakad. Ha képes lennék rá, nyernék általad. Hitet. S főleg a holnapot. Hozzá az erőt. Szembenézni. A mással. A különlegessel. A hétköznapival. Magammal. Ne haragudj, ha bevallom, hogy nem rossz vagyok, hanem félek. Tisza Kata
-
Iszonyodott attól, hogy egy emberhez - aki csak olyan, mint ő, szóval gyarló, boldogságra vágyó s végül minden körülmények között nyomorultul elpusztuló - durva legyen, kíméletlen s tapintatlan, hogy megalázza őt önmaga előtt, hogy csak egy célzással, csak egy gondolattal is megbántsa és sokszor - legalább ezt képzelte - inkább meghalt volna, semhogy azt a hitet keltse, hogy valaki fölösleges ezen a világon s az illető, amíg elkotródik mellőle, pirulva mondogassa, "úgy látszik, terhére voltam". Kosztolányi Dezső