Téma
Kutya idézetek
-
Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége - olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel. Stephenie Meyer
-
Szertelen gőgjében minden kornak a fiatalsága azt hiszi, hogy ő fedezte fel, hogy a nap felkel, és minden fiatalság azt ordítja torkaszakadtából, hogy a nap neki nem nyugszik le soha. Így van jól. Mire a nap lenyugszik, már egy másik kor fiatalsága hiszi ugyanezt. Csak az emberek dûlnek ki, a hitük megmarad másokban, újra másokban és ez a fő. Tormay Cécile
-
Én jól ismerem Arkhimédész életét és munkásságát. (...) Amit életében csinált, legtöbbre a gömb és a henger körül végzett kutatásait becsülte. (...) Ezt tartotta élete fő mûvének. Nem a katapultákat, a vascsőrös emelőgépet, a kardos kerekeket. Mindez mellékes volt. Csak úgy mellékesen verte meg a legtapasztaltabb római légiókat. Ami igazán érdekelte, az más volt. A lényeg. Az örök törvény. Õ ezt ismerte. Mi csak a lényegtelent és az állandóan változót. De mert ő a lényeget ismerte, azért a lényegtelent is jobban tudta nálunk. Mert tudós volt, azért volt katonának is jobb, mint mi. Ezt kellene megtanulnunk tőle. Ha ezt meg lehetne tanulni!
-
Ismertem a legutolsó és legnemesebb rómait mind közül, aki megmentett egy már elveszett birodalmat, és akit egy császár tőrének hegyén, kínok közt ért utol a halál. És ismertem apró termetû, vérszomjas pajtását, akivel gondtalan gyermekkora alatt játszódott Szkítia tágas és szélfútta síkságain - azt a gyermekkori barátot, aki felnőttkorában legádázabb ellenségévé vált: aki félmillió harcos élén lovagolt; olyan lovasok élén, kiknek nyilai sötét viharként lepték el az eget és erdőtûz gyanánt pusztítottak el mindent, mi útjukba került.
-
Ma olyan dolgok is elérhetővé váltak az átlagpolgár számára, amiket száz évvel ezelőtt még uralkodók sem engedhettek meg maguknak. Mi vagyunk a legkényelmesebb generáció, amely valaha élt ezen a bolygón. A bökkenő csak az, hogy egyértelmûen nem mi vagyunk a legörömtelibb, legszeretetteljesebb vagy legbékésebb nemzedék. Sadhguru