Téma
Kutya idézetek
-
Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínûleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött. Márai Sándor
-
A véletlen nagy úr, sok kárt csinálhat, s nekünk erősnek kell lennünk, hogy a kárt elrendezzük. A véletlen azonban ugyanaz, ami véletlen változásokkal a génekben végeredményben létrehozta ezt a tarka, csodálatos világot. Mert véletlennek csak azt nevezem, amit nem értek, de amit érteni szeretnék. És a véletlen szó az egyszerûen azt jelenti, hogy nem értettük, nem értettem, de nem adtam fel a reményt, hogy többet értsek. Teller Ede
-
Ne áltassa magát! A világon semmi sincs ingyen, a siker legkevésbé. Sem a kockázatot, sem az áldozatot nem spórolhatja meg. De nézzen mindig csak előre. Ha a feladat óriásinak tûnik is, egyedül a következő helyes lépéssel gondoljon. Egy apró lépés a másik után, mintha jégen járna, s higgye el, eljön a pillanat, amikor átér a túlsó partra.