Téma
Lelkiismeret idézetek
-
Hát csakugyan létezik olyan világ, amelyben parányi, jelentéktelen városkák határában ősi, legendás lények rohangálnak, hogy mitikus szörnyetegekkel küzdjenek meg? Minden képtelen mese igaz lenne? Léteznek még egyáltalán épelméjû, hétköznapi dolgok, vagy az egész világ csak varázslatból és kísértettörténetekből áll? Stephenie Meyer
-
Erőink újra Fülöp-szigeteki földön állnak. Megváltásotok órája van itt. Tartsatok velem! (...) Ahogy a csata vonalai gördülnek, keljetek fel és csapjatok oda az otthonaitokért és a szívetekért! Csapjatok oda a szent halottaitok nevében! Csapjatok oda! Egy szív se legyen bátortalan! Legyen minden kar acélból! Az Úristen mennyei vezérlése mutassa az utat! Az Õ nevében haladjatok az igazságos győzelem Szent Gráljához!
-
A makacsság valójában jó emberi vonás, egy szintig, de egy szint után már nem segíti az önmegvalósítást, az önérvényesítést, hanem épp ellenkezőleg, sikerek helyett kudarcok érik az embert. Mínuszélmények, amelyek rombolják a tartást, az önértékelést, ezáltal az önbizalmat, de a meglévő büszkeséget is, ám ezek az emberek annyira makacsok, hogy nem akarják kimondani azt, hogy emberből vannak és nem istenek. Csernus Imre
-
Nem hiszek a gyermekdeden megfogalmazott csillagjegyek jóslásában, legfeljebb abban, hogy vannak bizonyos keretek, amikre érdemes odafigyelni. Én Nyilas vagyok, és ez a Nyilas csillagjegy annyiban illik az én életemre, hogy két lábbal a földön állok, de az a nyíl, amit kifeszít, az igazából mindig a csillagokat és az eget célozza. Jókai Anna
-
Régebben közhasználatú szavak ma már szógyûjteményekbe szorultak. Éppígy régen sokat emlegetett emberek neve - mint pl. Camillusé, Caesóé, Volesusé, Leonnatusé - ma már magyarázatot igényel. Nemsokára erre a sorsra jut Spicio, Cato, azután Augustus, majd Hadrianus és Antoninus. Mert minden az enyészet zsákmánya, és hamarosan mesévé lesz; majd a teljes feledésbe merül. Pedig ezt csak a csodálatosan ragyogó embersorsokról mondom. A többi? Amint kilehelte lelkét: "eltûnt nyomtalanul, hírevesztve." Elvégre, mi az örök hír? Kongó üresség! Marcus Aurelius