Téma
Média idézetek
-
Az információ értéke és jellege nagyon megváltozott, fluid lett. A tudomány értéke sem olyan, mint régen. Miközben az emberek próbálják megérteni az őket körülvevő világot, a bizonyított tények elveszítik megszokott értéküket, és átkerülnek az információs káosz világába, ahol mindenki azt mond, amit akar. Kemenesi Gábor
-
Az emberek közti távolság kialakulásának napjainkban az egyik legerőteljesebb forrása a média. Lehet, hogy úgy érezzük, tájékozottabbak leszünk, és jobban megismerjük a valóságot, ha naponta megnézzük az esti híreket, az igazság azonban az, hogy épp ez torzítja el a világról alkotott képünket. A hírek hajlamosak kategóriákba sorolni az embereket: politikusok, elit, rasszisták, menekültek. Ennél is károsabb, hogy mindig a negatívumokat emelik ki. Rutger Bregman
-
A média fölötti egyeduralma révén az uralkodó oligarchia újra és újra ráfoghatja a hibáit másokra, és külső fenyegetésekre terelheti a figyelmet - legyenek azok valódiak vagy kitaláltak. (...) Egy ilyen oligarchiára épülő rendszerben mindig van valami válság, ami előbbre való az olyan unalmas dolgoknál, mint az egészségügy vagy a szennyezés. (...) Egy végtelen válságfolyam megalkotásával a korrupt oligarchia az uralmát is a végtelenségig biztosítani tudja. Yuval Noah Harari
-
Az újságírás mindennapos harc az információért, az "új nóvumért", és minden lehet forrás, egy elcsípett beszélgetés, egy hír egy másik újságban vagy internetes oldalon, tévében, rádióban, egy váratlanul a postaládánkban landoló dokumentum, de ezeket a forrásokat - ez már olyan, mint egy litánia - kritikával kell kezelni, mindent ellenőrizni kell. Ha nincs forráskritika, akkor jól ráfaraghat az ember.
-
Nincs olyan alkotó vagy politikus, akinek a híre a sajtó, a rádió, a tévé segítsége nélkül manapság eljutna a közönséghez. Sem Pavarottiról, sem Madonnáról, sem Clintonról nem tudnánk semmit, ha nem szólna róluk a média. Az oktatáson, nevelésen kívül ez a modern kor egyetlen eszköze, amellyel valóban befolyásolhatjuk az emberek érdeklődési irányát, viselkedésüket és véleményüket. Nógrádi Gergely
-
A közvélemény nyomása nemcsak a nyomozókra nehezedik, a bírák is ki vannak téve neki. Egy nagy figyelemmel kísért bûnügynél - ha a tévénézők, újságolvasók többsége magában már elkönyvelte bûnösnek a gyanúsítottat - bíró legyen a talpán, aki függetleníteni tudja magát az ítélete várható visszhangjától. Janecskó Kata
-
Mind azt mondjuk, hogy utáljuk a hülyeséget. A kérdés az, hogy hajlandó vagy-e személyes áldozatot hozni azért, hogy mindezt megváltoztasd. Nem úgy értem, hogy ne internetezz. Úgy értem, hogy változtasd meg, mire kattintasz, mivel a kattintás egy nyilvános cselekedet. Már nem az a helyzet, hogy néhány erős elit szabályozza az egész médiát, és mi csak passzív befogadók maradunk. Egyre inkább mi vagyunk maga a média. (...) Minden, amit blogolunk, amit twittelünk, és bármi, amire kattintunk, az egy médiamegnyilvánulás. Mi vagyunk az új hírszerkesztők. Mi döntjük el, mi kapjon figyelmet, annak alapján, hogy mire fordítunk figyelmet. Így mûködik most a média.
-
Kezdj gyanakodni, amikor valahonnan ismétlődően olyan hírt olvasol, aminek nagyon örülsz vagy amitől nagyon dühös leszel! Az elfogult, tényeket nem tisztelő újságírás, a dezinformáció és az álhíripar éppen az erős, elfogult vélemények kiszámíthatóságán keresztül tesz minket érzelmileg manipulálhatóvá. Annak a forrásnak, ahonnan csak "jó", a világképedet megerősítő információkat kapsz, ne higgy! A valóság összetettebb és ellentmondásosabb annál, mint hogy mindig kielégítse az elvárásainkat, a reményeinket, és megerősítse a véleményünket. Krekó Péter
-
Onnantól kezdve, hogy az információ nem a közérdek felől fogalmazódik meg, tehát nem az a gondolkodásnak a legfontosabb kérdése, hogy mi az, amit tényleg muszáj megnézned ma ahhoz, hogy képben legyél a világban, hanem az, hogy mi az, amivel meg tudom nyerni fél órára a figyelmedet, mert kell a nézettségem, az egy radikális váltás a hírkészítésben, a televíziózásban és így tovább. (...) Ez a kényszer minden szereplőt, aki benne van, abba fog tolni, hogy egyszerûsítsen, egynemûsítsen, szenzációhajhász legyen stb. Nem azért, mert morálisan alávaló. Nem azért, mert morálisan adott esetben azonosulna ezzel, hanem mert ez a kényszer sokkal erősebb, mint a morális meggyőződés, mert ez a kényszer mindig erősebb a kapitalista rendszerben, mint bármilyen belső, morális meggyőződés.