Téma
Menyasszony idézetek
-
Sohasem vallottam neki szerelmet szavakkal, de ha a pillantások beszélni tudnak, a sült bolond is kitalálhatta, hogy fülig szerelmes vagyok. Végre megértett és viszonozta pillantásomat - minden pillantások legédesebbikével. Mit tettem azonban én? Szégyenkezve vallom be, hogy fagyosan magamba húzódtam, mint egy csiga. Minden pillantására hidegebb lettem, és beljebb húzódtam csigaházamba, úgyhogy szegény kis ártatlan maga sem tudta végül, nem káprázott-e a szeme, és mert képzelt tévedése zavarba ejtette, igyekezett anyját távozásra rábeszélni. Szeszélyes viselkedésemmel szívtelen kalandor hírébe keveredtem: én tudom csak milyen méltatlanul. Emily Bronte
-
Van, hogy tovább megyek, mint ameddig kellene, és egy-egy vitában kimondok valamit, amit nem kellene. Olyankor elszégyellem magam, bocsánatot kérek (...), és emlékeztetem magam arra, hogy micsoda nagy szerencsénk van azokkal, akik körülöttünk vannak. Hogy ott vannak. Hajlamosak vagyunk evidenciának venni a jelenlétüket, pedig egyáltalán nem törvényszerû, hogy egy család, a maga defektjeivel és állandó hiányzóival, mégiscsak ennyire kerek egész legyen, mint a miénk. D. Tóth Kriszta
-
Tudjuk, mit várhatunk az újságjainktól. A süket írja, amiről a vak tudósít, a falu bolondja korrektúráz, a többi lap pedig változtatás nélkül átveszi. Minden történetet újra és újra ugyanazzal az állott hazugságlöttyel hígítanak föl, végül a "csodás" kotyvalékot feltálalják a mit sem sejtő tömegnek.
-
Nem azért kell tudományokat tanulni az iskolában, hogy később mindennek magunk is utánajárjunk, hanem azért, hogy meg tudjuk különböztetni a hiteles, a módszereket szigorúan betartó tudományt az áltudományoktól. Ha erre képesek vagyunk, akkor már elég a tudomány eredményeit is csak úgy elhinni, mintha jobbfajta mítoszok lennének. Nem kell mindenkinek végigjárni a tudományos levezetés rögös útját ahhoz, hogy a nem kívánt teherbeesést elkerülje. Mérő László
-
A párkapcsolatok mesékről szólnak, nem az igazságról. Magunkban, egyénekként mindannyiunknak megvannak a saját személyes mítoszaink, a mesék, amelyeket azért mondogatunk magunknak, hogy bizonyítsuk a létjogosultságunkat. Ez általában mindaddig jól mûködik, amíg épeszûek és egyedülállók maradunk. De abban a pillanatban, amint intim kapcsolatot létesítünk egy másik személlyel, automatikusan disszonancia keletkezik az önmagunkról költött mesénk és a másik rólunk költött meséje között.