Téma
Mese idézetek
-
A párkapcsolatok mesékről szólnak, nem az igazságról. Magunkban, egyénekként mindannyiunknak megvannak a saját személyes mítoszaink, a mesék, amelyeket azért mondogatunk magunknak, hogy bizonyítsuk a létjogosultságunkat. Ez általában mindaddig jól mûködik, amíg épeszûek és egyedülállók maradunk. De abban a pillanatban, amint intim kapcsolatot létesítünk egy másik személlyel, automatikusan disszonancia keletkezik az önmagunkról költött mesénk és a másik rólunk költött meséje között.
-
Több szépség van az igazságban, akármilyen szörnyû szépség is. A város kapujánál lézengő mesemondók elcsavarják a valóságot, és elkendőzik az életet, hogy megszépítsék a lusták, az ostobák, a gyengék szemében. De ez csak növeli gyengeségüket, és nem tanítja őket semmire, nem gyógyít semmit, és nem emeli fel a szíveket a magasba. John Steinbeck
-
- Mit csinálsz te velem? Elvarázsolsz? - Nem értek én ahhoz. De ha értenék hozzá, elvarázsolnálak. Téged is elvarázsolnálak, meg mindent, az egész életet. Fújnék egyet, és attól eltûnnének a gondjaid, és minden jó lenne, minden úgy történne, ahogyan akarjuk, és mindig melletted lehetnék... - Megunnád... - cseppnyi szomorúság bujkált a lány hangjában. - Nem unnám meg. - Dehogynem. Előbb-utóbb mindent megun az ember. - Akkor elvarázsolnám az unalmat is. Kiirtanám az életből. Azt mondanám: akarom, hogy mindig újak legyünk egymásnak, és úgy is lenne. - Szép varázslat volna. Szilvási Lajos
-
Az evolúció hülye tréfáinak egyike, hogy az ember végtelen mennyiségû valóságot tud elképzelni, belakni és összekeverni. Mindennapjainkat a tündérmesék, szórakoztatóipar, propaganda, és millióféle más narratíva között navigálva töltjük, gyermekkorunktól ezt tanuljuk, sőt ha úgy tetszik, ez a navigáció maga a tanulás.
-
Haszontalan dolog a gyermekek boldogságát ruhával, játékkal, édességgel mérni. A szép ruha inkább csak gond; az édesség az valami lelkiismeretfurdalás-féle. (...) A gyermek boldogságát csak birodalmakkal lehet mérni és szabad idővel. Kérdezd meg, mekkora országa volt a csatangolásra; aztán mennyi időt volt önmagára hagyva, s körülbelül tudod, milyen volt a gyermekkora. Nélkülözni is főként ebben a kettőben tud. Németh László
-
Ha egy történettel le akarjuk kötni az olvasó figyelmét, akkor a mesének állandóan előbbre kell haladnia. Sőt, ismerve a mai olvasó türelmét, száguldania kell. Úgy szökkenni szikláról sziklára, mint a kőszáli zerge. Ha valamit gyûlölök, akkor az olyan elbeszélés, amelynek első fejezetében már-már megbarátkoztunk a főhőssel, és halványan érdeklődni kezdünk további sorsa iránt, mire a második fejezetben a mese visszatér a hős nagypapájának viselt dolgaira. Pelham Grenville Wodehouse
-
Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelmûen játszanak a szavakkal. Wass Albert
-
A logikai viccek az irracionális és az abszurd birodalmába lopnak be minket egy szempillantásra. A politikai viccek az anarchia szabad, de veszélyes világába kalandoznak át. (...) A cinikus, szkeptikus és szentségtörő viccek pedig a méltóság és az igazság, a társadalmi érdekek és intézmények lerombolásával kísérleteznek. Hankiss Elemér
-
Gyermekeinket (...) az internet által megígért határtalan szabadság helyett a virtuális jelenlét és a teljesen digitális világ áraként valóban a teljes ellenőrzés fenyegeti? Egy óriási, kapzsi marketingmasina áldozataivá válnak, amely az egész világot behálózva, minden irányból támad? Ez a veszély csak akkor fenyegeti őket, ha nem értik meg ezt a szép, új médiavilágot. Ezért kell elmagyaráznunk nekik, hogy tisztán lássák. Minden egyes alkalommal.
-
Olyan rengeteg szabály van ezen a világon, ezért kell még gyerekkorunkban megtanulni őket. Világosan megmondják nekünk, hogy ne beszéljünk csúnyán, hogy a vizsgákon tilos csalni, és hogy nem szép dolog hazudni a barátainknak, hogy olyan férfi után sóvárogni, aki nem a miénk, bûn, és az olyant megcsalni, aki a miénk, szintén. Szabályok közt cseperedünk fel, és felnőttként mégis megszegjük őket, tökéletesen megfeledkezve arról, hogyha valaki rajtakap minket, akkor jön a büntetés.