Múlt idézetek

Emlékezni kell a rosszra, ha fájdalmas is, akkor nem válik megszokottá a jelen szépsége és az életünk nem lesz egyhangú hétköznapok sorozata. Thury Zsuzsa

Talán azért ragaszkodunk annyi mindenhez, mert ösztönösen tudjuk, hogy minden mulandó. Tudjuk, hogy a fiatalság elmúlik, a szeretteink meghalnak egy nap, mindent, amit felhalmoztunk, könnyedén elvehetnek tőlünk, hogy egy nap már nem lesz szükség a tudásunkra, hogy egy nap talán már nem viszonozzák a szeretetünket. Mi mégis ragaszkodunk.

Az életben sok mindent megbánunk. De nem számít, milyen keményen próbálkozol, a múltat nem változtathatod meg.

Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem. Agatha Christie

A múlt mindig szép. A jelen mindig sivár. A jövő mindig titokzatos. Benyák Zoltán

Nem is értem, hogy nem telik az idő, Vártam, de csak nem múlik el a múlt, Körülöttem a réges-régi kör, Cipelem tovább, ha már így alakult...

Az vagyunk, akivé a múltunk tesz, és akaratlanul is folyton tervezzük a jövőt. Scott Jurek

A jelenünk mindig nehéz és gondokkal terhes. Aztán, ahogy öregszünk, mégis rá kell jönnünk, hogy egyetlen kárpótlás a jövőnkért a múltunk. Száraz Miklós György

Én Istenem, az idő hogy szalad! Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk, múlt és emlék: minden elmarad. Wass Albert

A múltat csak úgy lehet eltemetni magunkban, ha valami sokkal jobbat ölelünk magunkhoz. (...) Mindenkinek van mit megbánnia, és nincs olyan ember, aki ne követett volna el hibát. Nicholas Sparks

Az öregkornak megvannak a saját borzalmai. Nem tudjuk már azt hinni, mint ifjabb korunkban, hogy elpusztíthatatlanok vagyunk és örökké fogunk élni. Túl sok barátunkat és családtagunkat láttuk már távozni. Kezdjük átélni az emberi test elkerülhetetlen törékenységét. (...) Magányos útról van szó, mely sehová sem visz. Robin Dunbar

Személyiségünket, és hogy végső soron milyen ember lesz belőlünk, a tapasztalatainkból leszûrt tanulságok formálják.

Megállunk egy pillanatra, amikor érezzük, hogy a fájdalmak elmúlhatnak. Visszanézünk, és látjuk az emlékeket, amiket már feledni akartunk. Csak a hangokat akarjuk hallani. Változik az élet, és én is változom. Nem tudok megbocsátani.

A múlt birodalma - amint azt már oly sokan mondták - olyan, akár egy idegen ország, ahol mindent másként csinálnak az emberek. Ez talán igaz is - sőt, nyilvánvalóan igaz, ha az erkölcsökre és a szokásokra, a nők társadalmi szerepére, az arisztokrácia uralmára és a mindennapi élet milliónyi más alkotóelemére gondolunk. Akadnak azonban hasonlóságok is. A becsvágy, az irigység, a harag, a kapzsiság, a kedvesség, az önzetlenség és mindenekfelett a szeretet mindig is éppolyan erős ösztönző erőt jelentettek, mint manapság. Julian Fellowes

Az írásos kultúrákban az emlékezés a múlt tudatosulása. Az átélt események, történések egy részét leírják, időpontokhoz kötik, majd ezek egy része később igazodási ponttá válik. Így születik a történelem.

Nem törölhetjük el a dolgokat, amelyek miatt szégyenkezünk, vagy azt, ahogyan a neten tanúsított magatartásunkkal szégyent hoztunk a saját fejünkre. Csak a reakcióinkon uralkodhatunk - hagyhatjuk, hogy a múlt nyomasszon bennünket, vagy a tanulságait elfogadva okulhatunk és továbbléphetünk. Edward Snowden

Megváltozunk. Erősek leszünk és elbúcsúzunk. Legyőzzük a bosszúvágyunkat, mert már nem csak rólunk van szó. Lemondunk az igaziért folytatott harcról és elfogadjuk a rossz választást. Elhatározzuk, hogy mostantól erősek leszünk, de nem minden hibánkat lehet csak úgy elfelejtenünk. Sejtjük, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, pedig az csak jót akart nekünk. Mások viszont egyáltalán nem változnak, mindig mások maradnak, mint amilyennek gondoltuk őket.

Emlékeink konstruktívak. Rekonstruáltak. Az emlékezet úgy mûködik, mint egy Wikipedia-oldal: belemehetünk és megváltoztathatjuk, de ezt mások is megtehetik vele. Elizabeth Loftus

Van, ami soha nem lesz ugyanolyan, mint Azelőtt. Van, amit nem hozhatsz vissza. Van, ami örökre eltûnt. Mary E. Pearson

Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni. (...) Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit. Paulo Coelho