November idézetek

Nem cseng a kard, nem dörg az ágyú, A rozsda-álom lepte meg; De tart a harc... a kard s az ágyú Helyett most eszmék küzdenek. Petőfi Sándor

Nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül szüret után, mikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Márai Sándor

Vannak árnyékok, amelyek olyan hosszúak, hogy még a fény előtt megérkeznek. Terry Pratchett

Mielőtt ifjuságom ködbevész, könnyes szeme könnyes szemembe néz. Boncza Berta

Amikor az emberek azt mondják, hogy vidéken unalmas az élet, a városban meg csupa izgalom, fogalmuk sincs, mit beszélnek (...) Az utolsó boszorkányok rozoga viskókba költöztek, dekadens ifjú emberek feketemisét tartanak távoli kastélyokban. A világtól elzárt falvakban mindennapos a babona. Középkorú vénkisasszonyok zörgetik hamis szkarabeuszláncaikat, szeánszokat tartanak, az írótáblákat láthatatlan kéz írja tele. Agatha Christie

A vihart megelőző, vihart jósló teljes szélcsend talán szörnyûbb magánál a viharnál, hiszen a szélcsend burkolata és borítékja a viharnak, s magában foglalja azt, mint a látszólag ártalmatlan puska a végzetes lőport és golyót és robbanást... Herman Melville

Az ember néha megfeledkezik a halálról, ha egyéb kellemetlenségei vannak. Krúdy Gyula

Az ember néha megfeledkezik a halálról, ha egyéb kellemetlenségei vannak. Krúdy Gyula

Mindig pirkadat előtt van a legsötétebb. Agatha Christie

Éltem külföldön, tudom, milyen, amikor nem a barátok, a család, a tejfölös csirkepaprikás és a túrógombóc hiányzik már, hanem a szomszéd kertben a nyárfa leveleinek a rezgése, az árnyék, ahogy egy unalmas nyári délután végigvonul egy ismerős tûzfalon. És amikor mindenki a naplementét nézi az óceán partjáról, ahogy a tûzlő napkorong sisteregve tûnik el a horizonton, lesz egy bolond, aki kelet felé bámul, mert magyarul mesélt neki az apja, és magyarul énekelt neki az anyja, amikor gyerekként húzta az időt, és nem akart aludni menni. És ez a bolond az óceán partján én leszek - illetve voltam.

Állott víz, poshadt tócsa már a vérük, ágyékuk-izmuk mélyen szendereg, a lelkük halkan mégis fodrozódik: rajta emlékek csónakja lebeg. Keszei István

Szavaimat kevésre tartom, pedig ezen a vidéken még ma is mesélik, a fény úgy lett: csak egy szót szólt valaki. Én persze beszélhetek, amit akarok, nem lesz világosság. Simon Márton

Talán majd nem felejtik néhány dalom, talán majd megmarad pár gondolatom, A Halál sötét csendjét nem rettegem, ha te ott leszel velem. Nem mondtam rajtad kívül senkinek sem, miért is mondtam volna, nem éreztem, Utolsó szavam legyen a "szerelem", ha te ott leszel velem.

Hová mész, ha magányos vagy? Követni foglak, Amikor a csillagok elszomorodnak. Ryan Adams

Amióta ősz lett a nyár, olyan sanzonos minden gondolat, az egész világ moziba ment, én meg maradtam magam alatt. Oláh Ibolya

A gyermek mosolygó arcait komor redőkkel szántja át az idő. Eötvös József

A kamasz énje ködös, alaktalan valami, akár egy felhő. Jeffrey Eugenides

Mint ezüst gyík villan setét mohákon Alakod úgy illan át hûs szobámon, Hol ó csipkéktől bánatos az ablak, S hol szûk, kerek üvegkalitba zárva Réztrónusán gubbaszt a lámpám lángja, S rezzenve ijjedez, ha hívogatlak. Tóth Árpád

Bennem jársz a nappallal is meg az éjszakával a két kezemmel gyomlált virágágyással vállamra omló érintetlen hajammal a sárgán vágyakozó késő villamossal. Tisza Kata

Most tudom már, hogy van hát, Hogy a harmat: sár, nem több, Hogy a hattyú: csak nagy lúd, S a szép felhő: piszkos köd. Tóth Kálmán