Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
A jó házasság az olyan, hogy még akkor is, ha szörnyû dolgok történnek, egyszerûen nem tudod elképzelni az életed senki mással. Ezért kötelezitek el magatokat, ezért tesztek fogadalmat egymásnak. Ez az, amiért jóban vagy rosszban mindig tovább próbálkoztok. Nem csak a szerelemért harcoltok, amiért harcoltok, az nagyobb, mint bármelyikőtök. A családért küzdötök, amivé váltatok. Harcoltok kettőtökért, és ezért igazán érdemes.
-
Néha gyakorlom az elfogadást, és ez olykor sikerül is pár napra, aztán elmúlik, megint visszajön a zûrzavar. Aztán célokat tûzök ki, azzal a jelszóval, hogy koncentráljunk a jövőre, nem érdemes a múlton rágódni. Szabályokat állítok fel magamnak, de hát mivel megrögzött szabályfelrúgó vagyok, ezért aztán felrúgom őket.
-
Ki választja meg a lépéseinket tánc közben? Ki vezet minket őrült ostorokkal, és koronáz meg győzelemmel, ha túléljük a lehetetlent? Ki Õ, aki mindezt megcsinálja? Ki tiszteli szeretteink, az élettel amit élünk? Ki küld ránk szörnyeket és énekli, hogy sosem halunk meg? Ki tanít meg, hogy mi a valódi és, hogy miképp nevessünk a hazugságokon? Ki dönti el, miért élünk és halunk meg a védekezésben? Ki láncol le minket? És ki örzi szabadságunk kulcsát? Te vagy az! Meg van minden fegyvered, amire szükséged van! Most pedig harcolj!
-
Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét A kínok vasszöge szorítja össze testté, S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét, Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté, Bár fájó szögeit már a létentúli lét Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza: A néma szirteken békén omolni szét S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa. Tóth Árpád
-
Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tûnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok. Virginia Woolf
-
Nehéz mûfaj a dalszövegírás, egyszerre nehezebb és könnyebb a versírásnál. Könnyebb, mert a dalszöveget a hatásos, jól mûködő zene képes elvinni a hátán akkor is, ha a szöveg önmagában nem lenne elég erős. És nehezebb, mert ha a zene magára hagyja a szöveget, ha a szöveg magára marad, sebezhetővé és kiszolgáltatottá válhat. Győrffy Ákos
-
Az élet egy sakktábla. Éjszakák és nappalok, hol az emberek Isten gyalogai. Mozognak ide-oda, megengedi nekik, hogy öljenek és a vadászzsákmányok, darab darab által visszakerülnek a dobozba. Mert van egy végzete mindenkinek. Játékosoknak és Istennek is. Végzetük beteljesül, mert a játék kezdődik és véget ér.
-
Egy nyaktörő iramban folyó technológiai verseny közepén vagyunk. Hatalmas cégek rohannak előre, hogy ki tud hamarabb kijönni újabb és újabb technológiákkal. Amikor valaki megjelenik egy új megoldással, akkor azt nagyon gyorsan megpróbálják lefordítani pénzre, hiszen mutatniuk kell a befektetőik felé, hogy mennyire profitábilisak, meg kell nyerniük a felhasználókat... Könnyû ezt úgy látni, hogy csak oldalra tekintgető verseny van, ahol a cél az, hogy a másiknál gyorsabbak legyünk, nem pedig az, hogy valahova odaérjünk, vagy valamihez közelebb kerüljünk. A hétköznapokban, vagy akár a napi hírekből nézve könnyû úgy összerakni a képet, hogy ez egy olyan mókuskerék, amit mindenki egyre gyorsabban hajt a verseny miatt, de tulajdonképpen azért haladunk csak ilyen sebességgel, mert senki nem tud kiszállni, pedig azt kellene. Szertics Gergely
-
Ezt senki sem érti, legkevésbé a feleségem. Õ azt hiszi, a nagy szerelem abban nyilvánul meg, hogy az ember rá sem néz más nőre. De ez ostobaság. Engem valami állandóan arra hajszol, hogy idegen nők után fussak, de abban a pillanatban, amint megkaptam valamelyiket, egy titokzatos erő, mint valami hatalmas rugó, visszaránt. (...) Néha az az érzésem, hogy csakis azért hajszolom az idegen nőket, hogy újra meg újra átélhessem a viszontlátást, e nagyszerû, gyöngédséggel, vággyal és alázattal teli szárnyalást vissza a feleségemhez, akit minden hûtlenség után egyre jobban és jobban szeretek. Milan Kundera