Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
A lelki szeretetben énünk kőkemény falai megrepedeznek, s mint az árvíz, kilépünk magunkból, s a másik világát is elöntjük. Még akkor is, ha ez a világ tele van gátakkal, akadályokkal, szögesdrótokkal. S mindezek hiába bántanak, sértenek, karcolnak vagy sebeznek. Bárki, aki hozzánk is belép szöges, tüskés, csapdákkal és akadályokkal teli országba jut. Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy túllép ezeken a bántó akadályokon, sérelmeit megbocsátja, hibáidat eltûri, s elfedi. Müller Péter
-
A legfontosabb igazságok felismerése finom absztrakció kérdése, a mi közönséges életünk pedig egyetlen állandó törekvés, hogy az ilyen absztrakciókra képtelenné váljunk; kinél több, kinél kevesebb készség, megszokás, rutin kalodájába zárkózás. A filozófus dolga az, hogy a gyermekkorunk óta, megfigyeléseinknek köszönhetően belénk rögzült vak szokásokat levetkezze. Georg Christoph Lichtenberg
-
Az emberek soha nem elégedettek semmivel. Ha kevés van, sok kell. Ha sok van, még több kell. Ha még több van, szeretnének kevéssel boldogok lenni, de ezért nem képesek erőfeszítéseket tenni. Tényleg nem értik, milyen egyszerû a boldogság? Mit akart az a lány, aki farmerban és fehér pólóban rohant valahová? Mi lehetett olyan sürgős, ami nem engedte, hogy gyönyörködjön a szép napsütésben, a kék tengerben, a babakocsikban ülő gyerekekben, a tengerparti pálmafákban? Paulo Coelho
-
Most jöttem rá, mennyire szeretem. Most jöttem rá, ez nem puszta szerelem, ez több annál. De vajon ő is így érez irántam? Vajon ő is így szeret? Vagy egyszerûen jól érzi magát velem? Miért kell ilyen bonyolultnak lennie mindennek? Miért nem lehet tudni, mit éreznek egymás iránt az emberek? Olyan sok kérdés, és olyan sok válasz. Ha jobban belegondolok, egész életünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Minden nap megtaláljuk egyikre a választ, ugyanakkor felvetődik egy újabb. Soha véget nem érő körfolyamat ez. A kérdések soha nem fogynak el, a válaszok pedig nehezen találhatóak meg. És ha meg is találjuk, az nem garancia, hogy az életünk jobb lesz, sőt... Lehet, hogy még jobban fog kínozni a válasz, mint a kérdés. Nem is baj, hogy nem tudjuk, hisz akkor nem lenne izgalom az életünkben.
-
A visszatérés sohasem lehet véletlen. Azért térünk vissza valahova, hogy megváltoztassunk vagy jóvátegyünk valamit. Néha maga az Úr ragad galléron bennünket és térít vissza oda, ahol kisiklottunk a markából - vagy azért, hogy beteljesítse ítéletét, vagy azért, hogy adjon nekünk egy második esélyt. Dmitry Glukhovsky
-
A házasság rám nézve nem kötelék, hanem társas viszony. Tökéletesen szabad akarok lenni, minden cselekedetemben, lépésemben, mozgásomban. Nem tudnám eltûrni sem az ellenőrzést, sem a féltékenységet, sem azt, hogy valaki a viselkedésemet bírálja. Természetesen kötelezném magamat, hogy sohasem kompromittálom annak a férfinak a nevét, akihez feleségül mentem, sohasem teszem gyûlöletessé vagy nevetségessé. A férfinak is köteleznie kellene magát, hogy egyenlő rangú szövetséges társának tekint, nem pedig alárendelt személynek vagy engedelmes és alázatos hitvesnek. Guy de Maupassant
-
A vereségek és kudarcok esetén nem szabad összetörnünk, hanem arra kell használnunk az esélyt, amelyet a győzelem és a siker éppúgy magában rejt, ahogy a vereség és a kudarc, hogy egy rajtunk túlmutató kvalitást fejlesztünk ki magunkban. Folyton felvetődik a kérdés: ki vagyok valójában? Kinek kötelezem el magam?
-
Rájöttem, hogy amikor egyedül vagyunk, jobban megismerhetjük magunkat, de nem az a cél, hogy bezárkózzunk, igaz? Mi van, ha egyre jobban belejövünk? Egyre jobban érezzük magunkat, és éppen ezért nem vágunk bele egy kapcsolatba. Van, aki szépen lassan kezd el nyitni, és van, akinek esze ágában sincs. Van, hogy hiába a statisztika, a kémia mindent felülír, és van, ami véget ér, de a szerelem megmarad.