Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Mindnyájan álarcot viselünk. Õk is, én is - mindenki. Mutatunk egy arcot - az énünk egyik arcát - a világnak, egymásnak, és ez az arc olyannak mutat, amilyennek szeretnénk, hogy lássanak. És hogy mikor melyik arcunkat öltjük fel, attól függ, kivel vagyunk éppen, vagy hogy tudunk legjobban megfelelni mások elvárásainak.
-
Egy jó pillanatod bárkivel lehet, az még nem jelenti azt, hogy egymás mellett is van a helyetek. Néha csak hagyni kell, hogy a Sors rendezkedjen. Bízz benne, ő jót akar. Ne kezdj ki vele, ne akard a kezedbe venni az irányítást, mert akkor minden elromlik. Egyszerûen csak hagyd, hogy az Élet alakítson mindent. Nem kell a taktika. Nem kellenek a játszmák. Egyszerûen csak ott kell lenni a pillanatban, és nyílt lapokkal játszani. Oravecz Nóra
-
Profi sportolóként semmi sem készít fel arra, hogyan viselkedj a normális világban, hogyan legyél rendes ember, aki tesz a közösségért, és gondol másokra. A profi sport pont az ellenkezőjére tanít: legyél önző, foglalkozz magaddal, és felejts el mindenki mást. Egy buborékban élünk, tele emberekkel, akik azt mondják, amit hallani akarunk de amikor visszavonulunk, a buborék kipukkad, és senki sem mondogatja többet, hogy milyen nagyszerûek vagyunk. Abszurdul hangzik, de ez a változás összeroppanthat néhány sportolót, önbizalmuk a padlóra kerül, a kapcsolataik megsínylik, és ostoba döntéseket hoznak, miközben megpróbálják visszakapni a régi érzést, ami a csúcson megvolt.
-
Amikor egy jelentős esemény kibillent bennünket addigi életünkből, az idő egyszerre egyetlen ponttá zsugorodik össze, amit az istenért sem akarunk elengedni, ugyanakkor a pillanat, amelyet, tegyük fel, harmincnégy, most már harmincöt, harminchat másodperccel ezelőtt éltünk át, végtelenül távolinak látszik. Már-már úgy tûnik, mintha nem is lenne semmi közünk hozzá.
-
Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig mûvészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól. Szeretsz és szeretve vagy. Szeretetet adsz, és szeretetet kapsz vissza. Jön magától. Nincs benne görcsösség és birtoklási vágy. Hiszen igen, utóbbi öl meg minden kapcsolatot. Oravecz Nóra