Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
A negyvenesektől elvárja a társadalom, hogy már ne "keresgéljenek", hanem bizonyos "feladatok" megoldását maguk mögött tudják egzisztenciájukat és párkapcsolati/családi ambícióikat illetően. Az élet nem mindig bizonyul kooperatívnak, és az emberek sokszor ilyenkor esnek kétségbe, hogy nem ezt, nem így akarták, miközben úgy érzik, lehetetlen az egészet újrakezdeni, és a testük pedig lassacskán elkezd máshogyan mûködni, mint addig megszokták. Van, aki ilyenkor ijedtében 180 fokos fordulatot tesz, mások pedig rezignált sóhajok között mennek tovább, ha tudják is, hogy tévúton járnak. Szécsi Noémi
-
A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan, ki kicsoda. Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kavarognak, és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van. Ki az? Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon. Csak néha tudják meg egymásról az igazat. Néha. És csak akkor, ha már késő. Wass Albert
-
A házasság is, éppen mint az élet, unalmas, haszontalan és kissé üres, ha túlságosan el van rendezve, oltalmazva, védelmezve. Nem szebb-e, ragyogóbb-e, táplálóbb-e, hogyha - éppen mint az élet - keveréke a piszkosnak és a nagyszerûnek, sárnak és csillagnak, földnek és virágnak - szerelemnek, gyûlöletnek, kacagásnak, könnynek, rútságnak, szépségnek, sebeknek? Edna Ferber
-
Valami szerencse kell minden játékhoz. Arra jó a diszciplína és tudás, hogy az ember a balvégzetet mérsékelje és a szerencsét kihasználja. Arra jó a higgadtság és mérséklet, hogy még akkor se törjünk le, ha csak minden negyedik, ötödik vagy hatodik alkalommal mosolyog ránk a szerencse. De mit csináljon az, akit állandó balvégzet üldöz? Aki mindig pechben játszik? Aki hiába mérsékli a balsorsot, mert egyre üldözi, és hiába fokozza a szerencsét, mert mindig kerüli? Mit csináljon az ilyen játékos? Ne kártyázzék! Kálnoki Izidor
-
Senki nem lehet biztos mindig mindenben. (...) Az ember csak egyet tehet: bátran és teljes erejével cselekszi azt, amiről úgy véli, hogy helyes. A végén kiderülhet, hogy tévedtünk, a fontos mégis csak az, hogy amihez hozzákezdtünk, elvégezzük. Legjobb meggyőződésünk szerint kell cselekedjünk, aztán bízzuk Istenre, hogy Õ mondjon ítéletet munkánk végső értéke felett.