Nyugdíjba vonulás idézetek

- Könnyû nőcskének tartasz (...)? - Nem, ami azt illeti, igencsak nehéz ember vagy.

Ha (...) megvizsgálnád a saját humorodat és szarkazmusodat, szerinted mi kerülne felszínre? Vajon kiderülne, hogy megpróbálsz elkerülni egy fontos beszélgetést, vagy egy nehéz érzelmi pillanatot, amellyel nem akarsz szembenézni? Azt látnád, hogy bujkálsz és hárítasz? Persze én ezt nem tudhatom, de arra biztatlak, nézz a vicceid mögé.

A tükörben az arc nem fél az ablakban a lány még kér baráti tor a lány él s kiált odakint csak rám várt. Jim Morrison

Aki elém áll, és szavaival akarja megragadni, logikus előadásban próbálja kifejezni az embert, az én szememben ahhoz a gyermekhez hasonló, aki az Atlas lábához telepedve vedrével, lapátjával akarja elhordani a hegyet. Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki. Antoine de Saint-Exupéry

Mert ezt teszi velünk a szerelem: repülünk, de könnyen padlót foghatunk. Szárnyak nélkül zuhanunk, mint egy darab szikla, és közben azon gondolkodunk, mi a francért kellett leugranom? De érted ezt is bevállalom, a zuhanást is. Itt csak egyetlen ember van, aki szárnyakat ad nekem, és az te vagy.

Lehet, hogy egyes csajok nem bírják, ha rögtön felhívom őket, vagy túl hamar mondok ki dolgokat, de a helyzet az, hogy akkor ők nem is nekem valók. Talán majd az lesz igazi, aki szereti, hogy ilyeneket csinálok, mert én már csak ilyen vagyok, és nem változom meg semmilyen hülye szabály kedvéért.

Mindenki kalandra (...) vágyik, mert azzal győzködi magát, hogy az élet csodálatos és izgató; és le akarja győzni a saját kétségeit. Michel Houellebecq

A szerelem rejtély nekem, de a vonzalom hihetetlenül egyszerû és pusztító.

Az ember végül mindig egyedül marad. Olyan természeti törvény ez, melyet megpróbálhatunk kijátszani, kínok és könnyek árán igyekszünk legyûrni, de hiába, nem megy. Minden ember egyedül marad a végén, hiába menekülünk kapcsolatokba, családba, munkába. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel. Istók Anna

Elmentél és én még mindig akartalak pedig olyasvalakit érdemeltem aki maradni akart. Rupi Kaur

Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerûen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyûrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi. Csitáry-Hock Tamás

Időről időre mindig változik, hogy kit szabad szeretnünk, és kit nem. Csak egyvalami változatlan: azután vágyunk, aki után vágyunk.

Láthatod, kemény játék életünk, könnyû préda nem leszünk. Támadunk, védekezünk, vétkezünk. Lépkedünk egyre tovább... mint élő sakkfigurák.

A halász élete maga a szabadság. De a szabadsággal az is jár, hogy senkiben nem lehet bízni, egyetlen emberben sem, pláne nem az imákban, mivel az ég könyörületessége kint maradt a parton. Csak magunkban bízhatunk. Ezért igaz, hogy a tenger tesz bennünket férfivá. Jón Kalman Stefánsson

Semmi sem könnyebb, mint szavakkal dobálózni. És semmi sem nehezebb, mint nap-nap után a szavunkat betartva élni. Arthur Gordon Webster

Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?

A jó házasság kilöki magából a szerelem anyagát, s a barátság életformáját keresi. Gyöngéd társulás ez egy életre; kitartás és bizalom, érdekközösség, hasznos teendők, kölcsönös kötelességek bonyolult szövedéke. Michel de Montaigne

Mindig jobban szerettem a rossz könyveket, mint a jókat, valahogyan őszintébbeknek, természetesebbeknek ítéltem őket. A jó könyv rendesen nagyon is szándékos valami; mindenféle ravaszkodásnak, mûvészkedésnek a szülötte, hogy úgy mondjam, a jó könyv olyan rossz könyv, amelynek sikerült sikerülnie. A rossz könyv nem akar semmit, még rossz se akar lenni: van benne valami üde naivság, bájos átlátszóság, amiben gyönyörködni lehet vagy legalábbis mulatni rajta. Heltai Jenő

Miért ahhoz ragaszkodunk, aki menekül tőlünk, s miért nem kell az, aki utánunk fut?

A természetesség az egyetlen, ami egy csinos lány szellemét is oly vonzóvá teheti, mint a külsejét. Jane Austen