Téma
Önértékelés idézetek
-
Életünk a minőségéből adódóan másoktól függ, és olyan erőknek és körülményeknek van kitéve, amelyekre nincs befolyásunk. A több szabadság jobbnak tûnik a kevesebbnél. De milyen mértékig? Az életünkkel járó szabadság mennyisége nem az élet értékének mérője. Ahogy a biztonság üres és önveszélyes életcél, végső soron az önállóság is az. Atul Gawande
-
Rendkívül fontos, hogy a személyt különválasszuk a viselkedésétől, és hogy a tetteiről mondjunk véleményt, ne pedig róla magáról. Ez a legjótékonyabb dicséret, mert így sem pozitívan, sem negatívan nem értékeljük az egyént. Ha kiskorától kezdve így bánunk a gyerekkel, akkor soha nem utálja meg önmagát, akkor sem, ha rossz fát tesz a tûzre vagy rosszul hajt végre valamit, és ugyanígy magasabb rendûnek sem hiszi magát, a siker nem teszi önteltté és elbizakodottá.
-
Az állami egészségbiztosítási rendszer "ingyenes" (vagyis az ellátás alkalmával térítésmentes) ellátmány jellegû szolgáltatásai, valamint az egészségért vállalt saját felelősség mint szempont szinte teljes hiánya az igénybevétel feltételeiben rendkívül rombolóan hatnak az egészség értékként való felfogásában. Ehhez hozzáadódik a megfelelő egészségnevelés hiánya, így sokan kivárják, amíg önsorsrontó életmódjuk következtében az állami rendszerre rászorulnak, hogy aztán a közösségre hárítsák a gyógyítás költségeinek fedezetét.
-
Az egoizmus nem egyenlő a büszkeséggel, önmagad megbecsülésével. Sőt, minél kevésbé vagy egoista, annál inkább büszke vagy mindarra, ami vagy. (...) Az ego mindig méricskél. Kifelé, a világra figyel, és mindig hozzád méri a többi embert. Mivel az életenergiát a figyelemből, az elismerésből nyeri, ezért igyekszik téged valamiféle kiválasztott, kiemelkedett, felsőbbrendû szerepkörhöz juttatni.
-
A valóságban az élet minősége nem függ közvetlenül attól, hogy mink van vagy mit gondolnak rólunk mások. Ha van valaminek egyáltalán szerepe ebben, akkor annak, hogy mi hogyan érezzük magunkat és mit gondolunk arról, ami történik velünk. Hogy az életünket jobbá tegyük, az élményeinket kell jobbá tenni. Csíkszentmihályi Mihály
-
Nehéz úgy élni, hogy hiszünk önmagunkban: önmagunkban hinni azt jelenti, hogy nem a könnyû örömet hajhászó állati énünk javára döntünk, hanem majdnem mindig ellene; ha azonban másokban hiszünk, nem kell döntéseket hoznunk, mert már minden el van döntve, mégpedig nem a lelki, hanem állati énünk javára. Lev Tolsztoj
-
Az évek múlása, és a kilók növekedése a két sarokpont a magabiztosság szempontjából. Érdekes, milyen sokan vágynak a gyors és instant önbizalom-növelő módszerekre, például a különféle plasztikai beavatkozásokra, amiktől hirtelen akár túláradó önbizalomra tehetnek szert. Pedig ez néha akár ellenszenves is lehet. Az igazság – mint az élet minden más dolgában – valahol a kettő között, az arany középúton van. Vastag Csaba
-
Amit önismeretnek nevezünk, az gyakran valójában önértelmezés. Amikor döntést hozunk valamiről, és valaki esetleg megkérdezi, miért így döntöttünk, igyekszünk minél értelmesebb magyarázatot adni a viselkedésünkre. Ezt annyira gyorsan és olyan könnyedén tesszük, hogy úgy tûnik, mintha tudnánk a választ a kérdésre. És mivel ez egy értelmezés, néha persze hibázunk. Ugyanúgy hibázunk, mint amikor más emberek viselkedését próbáljuk értelmezni. Szóval vigyázz, amikor arról kérdezel valakit, miért csinál valamit, mert ha az iránt érdeklődsz, miért támogat egy ügyet, vagy miért ragaszkodik a munkahelyéhez, vagy miért nem lép ki a párkapcsolatából, akkor igazából egy olyan véleményt formálsz az illetőben, ami nem volt meg benne, mielőtt te neki szegezted a "miért" kérdést.
-
Ha magunkat akarjuk körülírni, azt mondjuk: "én az vagyok, aki így meg így gondolkozik, érez és akar, ez a foglalkozása, pozíciója, ennyi és ennyi idős, ilyen, vagy olyan a külseje, egészséges, vagy ilyen-olyan módon beteg." Ezek a dolgok azonban mind megváltoznak, elmúlnak, átadják a helyüket újabbaknak. Önazonosításunk pillérei állandó mozgásban vannak. Időpillanatokba vetett, valódiságot nélkülöző ismérvek. Nem adnak valódi támaszt az "én"-nek, és ezért az "én" mint képzet, nem állja ki a vizsgálat próbáját. Ha ugyanis az egymásnak legszélsőségesebben ellentmondó irányultságokra, érzelmi állapotokra, tulajdonságokra is rámondjuk, hogy "én", akkor hol van a különbség az "én" és a "nem én" között? Laár András
-
Inni úgy érdemes, ha az ember tisztán kezdi, így módodban áll ténylegesen átélni, ahogy az alkohol szétárad a sejtjeidben, ahogy lassan-lassan megenyhülsz a világ iránt, és kezded más színben látni. Ez az italozás igazán értékes, felemelő állapota, illik is fölismerni a pillanatot, amikor arra a napra abba kell hagyni. Bodor Ádám