Téma
Orvosok és ápolók idézetek
-
Az állam nem szelíd eszközökkel szilárdítja meg pozícióját, az állam nem próbál meggyőzni: nem szívesen avatkozik be, mert természetétől idegen a meggyőzés, sokkal inkább kíván hatást kelteni, kényszeríteni, és bármibe kerül is, el akarja palástolni, hogy az emberi akarat megsértője, szabadságának örökös tagadója. Még ha jót parancsol is, elrontja és bemocskolja azt, mert parancsolja, mert minden parancs a szabadság jogos felháborodását váltja ki; mert a jó, ha úgy parancsolják - az igazi erkölcs, az emberi erkölcs, és nem az isteni erkölcs szempontjából, hanem az ember megbecsülése és szabadsága szempontjából nézve - rosszá változik. Az ember szabadsága, erkölcsössége és méltósága éppen abban rejlik, hogy a jót nem azért teszi, mert megparancsolják neki, hanem mert megérti, mert akarja és szereti. Mikhail Aleksandrovich Bakunin
-
Az egyház fölállít egy tant, és azt követeli, hogy az emberek higgyék azt, éljék aszerint életüket, tudomásul se vegyenek más gondolatot. Az egyház szemben áll az el nem kötelezettséggel. Ellensége a nyitott szemnek, a nyitott elmének. Birkák kellenek az egyháznak, nem pedig szellemi képességük teljével élni tudó emberi lények.
-
Két út áll előttünk. Berendezkedhetünk egy zárt életre, vagy berendezkedhetünk egy nyitott életre. E két utat persze rejtekutak, vadcsapások szövik át, kötik össze, de harmadik út nincs. Aki zárt életre rendezkedik be, az gondolkodását lezárja, az vigyáz arra, hogy a határig soha el ne merészkedjen, és igyekszik nem gondolni olyat, ami a kor gondolatdivatjától eltér. Persze közben rendkívül nyitottnak érzi magát, mobiltelefont vesz, az interneten szörföl, SMS-t küldöz: beleveti magát abba a hálóba, amely úgy börtönöz be szellemileg, hogy eközben megadja a mozgás, a szabadság illúzióját. (...) A másik utat úgy is jellemezhetnénk: a kibiztosított élet. Ezen az úton a lelkiismeret robbanásai vezetnek bennünket. Aki erre jár, az megnyitja gondolkodását; az nem lusta gondolkodni, és minden adandó alkalommal hajlandó arra, hogy a dolgokat szinte a nulláról indulva végiggondolja, tiszta szemmel értékelje.
-
Az irodalom célja - segíteni az embernek, hogy megértse önmagát, jobban higgyen magában, és kifejlődjék benne az igazságra való törekvés; harcolni kell az emberekben megbúvó aljasság ellen, meg kell találni bennük a jót, felkelteni lelkükben a szégyent, haragot, férfias bátorságot, mindent megtenni azért, hogy az emberek nemesen erősek legyenek, és átszellemítsék életüket a szépség szent fuvallatával. Makszim Gorkij