Téma
Orvosok és ápolók idézetek
-
Most megértettem, hogy én - ebben a környezetben, a jólmenő íróság keretében - soha nem éreztem otthon magam. Valamit kerestem, valami örökké hiányzott... Mi? Az, hogy a magam világában, a saját levegőm lélegezzem. Ez hiányzott és talán ezért utaztam el innen ezekben az években, amikor csak lehetett; mindig, évtizedeken át. No, de most végre megérkeztem, gondoltam. És figyelmesen néztem a levegős semmit, ami megmaradt. Márai Sándor
-
Amikor mások az erényes viselkedés terén hiányosságokkal küzdenek, és emiatt fájdalmat vagy szenvedést okoznak embertársaiknak, fel kell szólalnunk ez ellen (a megfelelő módon, a megfelelő időben, a megfelelő szinten). De ha bûnük megbocsátható, emlékeztessük magunkat arra, hogy mi miben reménykedünk, amikor elbaltázunk valamit, és próbáljunk ugyanolyan jóindulattal és megértéssel viseltetni irányukban, mint amit mi is szeretnénk kapni másoktól. Michael Schur
-
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelmûen, ingyen ajkadra ne vedd! (...) Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sose rab, ki lélekben szabad. Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, ahol szavát megértve Meghalni tudnak s élni mernek érte. Heltai Jenő
-
Lehullott a szememről a hályog, és tisztultabb szemszögből látom azt a pokolfajzatot, amelynek neve: Asszony! Ó, nők! Asszonyi állatok! (...) Csak azt csodálom, hogy még nem hoztak törvényt ellenük. Mert nézzük csak! Van-e olyan gonosztett a történelemben, amelyet ne asszony követett volna el? (...) Ki árulta el a "Capitoliumot"? Egy nő. Ki okozta Marcus Antonius vesztét? Egy nő. Ki idézte elő a tízéves háborút, amelynek végén elhamvadt a büszke Trója? Egy nő! Ó, nők, pusztító, kárhozott, csalárd teremtések! Pelham Grenville Wodehouse