Ősz idézetek

Ezüstös kék lett az egész világ, Halovány fénye, mint a köd, dereng, Alvó kísértetek a kerti fák, Haldokló hold virraszt a csönd felett. Juhász Gyula

Õszi szél, takard be hulló falevéllel, mi majd betakarjuk fájó könnyeinkkel.

Nem kell naplemente az őszi kertbe` a puha plédek alatt. A megfékezett tébolyból csak mélyülő csend marad, ami rád telepszik, majd maga alá gyûr, hisz úgyis mindegy neked. Inkább lágyan összeroppansz, mert kitörni nem lehet. Vad Fruttik

A szépség, ha üres, csak annyi, mint egy kép a falon. Különben is, képzeld el: leszeded róla a selyemruhát, a fél mázsa smukkot, a húszcentis vakolatot. Mi marad belőle? Valószínûleg csak egy zörgő csontváz. Vavyan Fable

Néma ezüst holdfény fenn, Az Öröklét Örökös Csendjében Csak a szél és én jár benn, Az Elmúlás Szomorú Kertjében.

Bús életem is őszi rózsa, hímes köntöse lehull róla, és oly mezítlen ring a szélben, mint csillag fent, a messzi égen.

Õszi éjben, őszi délben, Óh, be könnyû Sírva, sírva leborulni. Ady Endre

Ablakomban a szeptemberi, bolyhos telihold: a darazsak hazatértek, a telihold hazatér, nyüszítesz, otthontalanságom. Tornai József

Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél? Lennél-e kedvemért széllel szálló levél? Lennél-e értem pitypangbóbita, ha én lennék az ősz hûvös sóhaja?

Dalolnak már a legények, Fiatalok még és szépek; Nem tudják, hogy ez a múlt, Nem sejtik a háborút, Hogy úgy lesz mindennek vége, Ahogy az ősz fordul a télbe, S mindaz, ami megmarad: Az álmaid s te magad. Ismerős Arcok

Kék már az ősz, akár a szilva hamva Maradj velem ne hagyj ne hagyj magamra Maholnap itt a hó a dér a harmat Szeress nagyon kívánlak és akarlak Még csillag nincs az este fénytelen Tenélküled minden reménytelen. Végh György

Dísztelen ének ez, mint a hamuszínû Alkonyi fellegek november elején, Mint ódon omladék, melyen egymaga ül A csöndes feledés, mint egykor a remény. (...) Dísztelen ének ez, a semmiségbe megy, Mint a füst. Néma vád, vigasztalan panasz, Nem fogják érteni a boldog emberek, De mindegy neki már, örökre mindegy az. Juhász Gyula

Õsz van. A lombok még az ágakon kinek panaszoljam el a bánatom Ki érti meg hogy minden mondhatatlan A semmi ágáról is leszakadtam. Zalán Tibor

Olyan vagy, mint az őszi nap: sajnálod tőlem sugarad. Pedig, ha rám sütne szemed, nem szólnék róla senkinek.

Gyülemlik a holló, varjú kavarogva. A cinege fázik a tüskebokorba`. A kerti haraszton zokogja a szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. Vajda János

Meseszerû őszben Mesélni visszavárlak, Hol tüskéim helyett Bársonyos ősz hajszálak Üzenik majd ott is, A sétányba tiporva: Ezt a burkot rólam letéphetted volna!

Zuhog az eső, belefárad az égbolt, Sötét a világ, árnyak futnak feléd, Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt. Lesz-e napsugár egyszer még?

Az ember olyan, mint a falevél, az őszi szél kénye-kedve szerint viszi, ahová akarja. Ha a gyepre ejti, ott marad, ha meg a sárba dobja - ott ragad. Boleslaw Prus

Ablakomon ide szürkül be az ég, Kérdem tőle: leszek-e én boldog még? Õszi eső hull szomorún, csendesen - Minden csöppje azt susogja: sohasem! Tóth Kálmán

Nézz ide - lásd, ablakom beszakadt, Padlásomon denevér s bagoly ül! Lantodra tücsköm cirpel vissza csak. Csönd! Más ekhót ne várj: köröskörül Magány. S egy hang sir benn, ahogy szavad Dallama száll künn... messze, egyedül. Elizabeth Barrett Browning