Téma
Pihenés idézetek
-
Én már nem leszek itt, s teneked leesik az a bizonyos kő a szívedről, fölsóhajtasz: "Végre elment", és csinálhatsz, barátom, bármit, amit kedved tart. Ígérd meg azonban, hogy majd figyelmeztetsz. Mihelyt letelt ez a kíméleti idő - nevezzük annak -, te fölállsz, és betûről betûre ezt mondod nekem: "(...) örültem, hogy volt szerencsém, de még jobban, hogy nincs, szedd a sátorfádat, menj isten hírével." Igen. Dobj ki úgy, hogy a lábam se érje a földet. Vagy ne is mondd ezt, csak nézz rám. Elég rám nézned, nem is bosszúsan, hanem úgy, ahogy máskor is nézel, úgy, ahogy most nézel rám. De biztosítalak, erre se lesz szükség, mert én hét perc múlva - azaz bocsánat: hat perc múlva, mert közben elmúlt egy perc - már elpárologtam, s ebben a szobában csak ittlétem kínzó emléke lebeg. Kosztolányi Dezső
-
A meditálónak el kell döntenie, hogy most egy darabig semmiben sem dönt majd, el kell terveznie, hogy felad mindenfajta tervezést, azt a lehetőséget kell választania, hogy nem választ. Az indiai vagy kínai utazást megelőzik a takarékosság és a körültekintő szervezés hónapjai. Mint a magasugró, aki hosszú nekifutással fizet a pillanatnyi lebegésért. A gyerekeknek erre nincs szükségük, nekifutás nélkül lebegnek, akár akarják, akár nem. Alison Gopnik
-
Ha kordában akarod tartani a szorongásodat, a legjobban teszed, ha határt szabsz egyes szokásaidnak. Szóval, némítsd le a telefonodat, és tedd el! Eleinte csak harminc percre, aztán lassan emeld az időtartamot egy órára, majd teendőid és igényeid szerint még tovább. Meg fogsz lepődni, milyen felszabadító érzés a telefonod helyett saját magadat választani. Julian Brass